Ruben Brandt, a gyűjtő
Ruben Brandt, a gyűjtő

Watch Your Step! 1921 / remake: Milorad Krstić

Watch Your Step! 1921 / New York Dada (szerk. Marcel Duchamps, Man Ray)

New York Dada (szerk. Marcel Duchamps, Man Ray) Watch Your Step! 1921

New York Dada (szerk. Marcel Duchamps, Man Ray): Watch Your Step! 1921 Az Európából elsősorban Marcel Duchamp közvetítésével az USÁ-ba  került dadaista mozgalom egyetlen számot megért folyóiratának, a New York Dadának egy lapja, mely az egyik legmeghatározóbb amerikai fotográfus, Alfred Stieglitz 1919-es fényképének feliratokkal ellátott változata. A Ruben Brandtban a tokiói pop-art-kiállításon tűnik fel a képet átlósan átszelő női láb, amelynek élét a harsány piros szín és a cipősarok helyén lévő kés fokozza. A piros magassarkú – hol csupán hangsúlyozottan nőies, hol támadóan agresszív - motívuma egyéb helyeken is előkerül a filmben: pl. a léghajón telefonáló, s közben lábát himbáló Mimin vagy Manet Olympiáján, aki a képből ki is rúgja Rubenre piros topánját.


A magazinoldal alapját képző szürrealisztikus fotó a véletlenül műve: Stieglitz egymásra exponált két képet, egy hagyományos, arcát szemből mutató portrét felesége, Georgia O'Keeffe barátnőjéről, Dorothy True-ról és egy ugyanennek a hölgynek az egyik lábát rafinált, geometrikus kompozícióba foglaló képet. A modern nő portréjának is felfogható fotót használták fel aztán a New York Dada szerkesztői a '20-as években divatos női magazinok paródiájaként is értelmezhető kiadványukban. A nőt csak térdtől lefelé mutató kép a harisnya- és cipőreklámok fotóit idézi, a „Watch Your Step!” („Vigyázz, hova lépsz!”) felirat azonban a hölgyeket óvó tanácsokkal ellátó rövid kis cikkek címeire hajaz, de közben vicces képi-nyelvi játékkal utal a „láb-képen” átütő portré tekintetére. A kép jobb alsó sarkában egy kissé összefüggéstelen, romantikus novellák kliséit tartalmazó szöveg olvasható: férfi-női kapcsolat, megbántás, s hasonló motívumok vehetők ki a sorokból, melyekkel a kissé agresszíven „odalépő” női láb szintén kapcsolatba hozható. A dadaizmusra jellemzően megvan a szabadságunk újabb és újabb jelentések konstruálására és mindennek az ellenkezőjére is.