Modigliani, Amedeo (1884-1920): Nő kék ruhában, 1918 (olaj, vászon 92 x 60 cm, Moderna Museet, Stockholm). A Párizsban élő, olasz avantgárd festő és szobrász portréiról, női aktjairól, valamint zaklatott, egészségügyi és anyagi problémákkal tarkított, tragikusan rövid, szenvedélyes életéről híres. Az archaikus és törzsi művészet hatására találta meg azt a letisztult formanyelvet, amelynek ez a porté is példája, s amely a filmben egy párizsi utcafestő vásznán készül Mimiről, amíg a „fiúk” a Musée d'Orsay-ben Olympia elrablásán ügyködnek.
A 20. század elejének avantárd művészi forradalma mágnesként vonzotta Párizsba egész Európából, sőt Amerikából is a művészi ambíciókat dédelgető fiatalembereket. Modigliani Olaszországból érkezett és szívta magába a korabeli művészeti hatásokat: Cezanne, a kubisták, az intenzív színhasználatukról híres „Vadak” művészetét, miközben „jó költők és szép lányok” társaságát is kereste. Saját stílusát formálva rengeteget rajzolt, de a legfontosabb hatás a román származású szobrásszal, Brâncuşival való találkozás és közös munka volt, amikor Modigliani a festészetet szinte elhagyva, a kubizmus és az afrikai törzsi maszkok által inspirált szinte absztrakt fejszobrokat kezdett alkotni. Az első világháború alatt fokozódó nyomorban azonban nem volt már lehetősége az alapanyagai miatt költségesebb szobrászat művelésére, s visszatért a festészethez, megőrizve azt a leegyszerűsített finom, határozott körvonalak által körbezárt formavilágot, amelyet szobraiban alakított ki. Minden portréjának hasonló jellege van: a környezetre, foglalkozásra vagy bármi egyénire való utalás nélkül, sajátosan megnyújtott fej- és nyakformával, melankolikusan néznek maguk elé. A kék ruhás nő portréján a kékes-szürkés színvilág és az ernyedten pihenő kezek csak fokozzák ezt a hangulatot, az arcba „fújt” hajtincsben azonban van valami jeleven átékosság, a Mimis verzióban ez csak „fokozódik”.
Modigliani, Amedeo (1884–1920): Woman in Blue, 1918 (oil on canvas, 92 x 60 cm, Moderna Museet, Stockholm). The Italian avant-garde painter and sculptor, who lived in Paris, is known for his portraits and female nudes, as well as for his tragically short, passionate life marked by poor health, financial hardship, and personal turmoil. Influenced by archaic and tribal art, he developed a purified visual language—exemplified by this portrait—that appears in Ruben Brandt, Collector as a painting in progress on a Parisian street, depicting Mimi while the “boys” are busy stealing Olympia from the Musée d'Orsay.
At the dawn of the 20th century, Paris was the epicenter of an artistic revolution that drew aspiring talents from across Europe and even America. Modigliani came from Italy and absorbed the major influences of the time: Cézanne, the Cubists, and the Fauves with their bold use of color—all while seeking the company of “good poets and beautiful women.” As he shaped his own style, he produced countless drawings, but the most decisive influence came through his friendship and collaboration with the Romanian sculptor Constantin Brâncuși. Modigliani briefly abandoned painting for sculpture, creating almost abstract head forms inspired by Cubism and African tribal masks.
During the increasing hardship of World War I, however, sculpture became financially unsustainable due to the cost of materials, prompting him to return to painting. He retained the simplified, refined forms defined by clean, decisive contours that he had explored in his sculptural work. All of his portraits share certain traits: elongated heads and necks, a lack of contextual detail or reference to the sitter’s profession or individuality, and a quiet, melancholy gaze.
In Woman in Blue, this mood is deepened by the cool blue-grey palette and the gently resting hands. Yet the lock of hair blown across her face adds a playful, almost living touch—an element that becomes even more pronounced in the film’s version of Mimi.
