Manet, Edouard (1832-1883): Reggeli a szabadban, 1863 (olaj, vászon, 208 x 265 cm), Párizs, Musée d'Orsay. Az Olympiához hasonlóan ez a kép is hatalmas botrányt keltett első kiállításakor a közönség és a kritikusok körében is. Megint a meztelenséggel és a festésmóddal volt probléma. Nem is kapott helyett a szokásos, éves „termést” bemutató párizsi Szalonon, ahol 1863-ban olyan sokan jártak így, hogy meg is alapították a „Visszautasítottak Szalonját”. Valami – egyfajta festő forradalom - tehát szemmel láthatólag készülődött Párizsban. Pár év kellett már csak ahhoz, hogy az impresszionisták vezetésével valóban kitörjön, majd nyerjen. Manapság már a világ leghíresebb alkotásai között van ez a mű is - ahogy a Ruben Brandtban is látjuk -, a Musée d'Orsay falán, sőt, ami igazán nagy „karrier” egy festmény számára: egy turista pólóján is megjelenik a chicagói repülőtéren.

Manet előszeretettel fordult inspirációért a klasszikus reneszánsz festőkhöz. Ennek a képnek az egyik forrása is – akárcsak az Olympiánál – a XVI. század eleji velencei festő, Giorgione, akinek Koncert c. festményén, ugyanúgy a szabadban, két felöltözött férfi társaságában van két mezítelen nő. Csakhogy ott a nők nem néznek ránk, ők szinte az idillikus tájhoz tartoznak – múzsák, akik a zenélő férfiak mellett az ihletet jelképezik. Elvont, mitológiára utaló téma tehát – s a meztelenség a 19. századi polgári szalonok világában is még mindig csak így volt elfogadható. De Manet-t nem a Vénuszok és a pásztori idill érdekelte, hanem az „itt és most”, a jelen kor valósága az, amelyet be akart emelni a művészetbe. A Reggeli a szabadban modelljei pontosan felismerhetőek: Manet bátyja, annak sógora és az Olympián is láthatóVictorine Meurent, Manet kedvenc modellje foglalnak helyet fesztelenül a kép előterében. A nő élénk, beszédes tekintettel néz ki ránk a képből, nyoma sincs rajta szégyenérzetnek, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne talpig-kalapig felöltözött férfiakkal meztelenül csevegni. Az alakok mellett a kosárból lazán a néző elé boruló ennivalók csendélete is ezt a fesztelenséget erősíti. A kép alakjai, köszönik, renben vannak a szituációval, s most már a nézőn a sor, hogy állást foglaljon. Neked hogy tetszik a kép?