Degas, Edgar (1834-1917): Két balettáncos, 1879 k. (pasztell és gouache, papír, 46 cm x 67 cm) Vermont, Shelburne Museum. Az impresszionista Degas népszerűségét leginkább balett témájú műveinek köszönheti. Képein nem elsősorban a színpadi csillogást, hanem a balettórák, próbák, öltözők keresetlen pillanatait, nem koreografált mozdulatait örökíti meg. Amit nélküle nem látna a néző. Mimi párizsi hotelszobáját díszíti két Degas- és egy Toulouse-Lautrec-kép.
Degas életművének mintegy a fele a balett világát ábrázolja. Úgy tűnik, végtelen számú variációja van a témára, minden pillanat érdekes számára. (És a korabeli műtárgy vásárlók számára is, akik csak a táncosnőket akarták Degas-tól. A festő viccesen úgy is utalt e munkáira, hogy „a portékám”.) Művei egyszerre őrzik a mozdulattanulmányok frisseségét, olykor vázlatszerűségét és tanúskodnak az átgondolt, tudatos komponálásról. Technikaként gyakran használ pasztellt, amelynek könnyedsége, lazasága jól illeszkedik a tüllök és tütük világához. A padon ülő, talán nyújtómozdulatokat végző két táncoslányt ábrázoló képen a Degas-ra oly jellemző különleges nézőpontválasztást és képkivágást látjuk. Alulról, szinte padlómagasságból nézünk a messzire helyezett padra, ezáltal a kép szinte felét a padló tölti ki. A lányok lehajtott feje is ezt a fókuszt erősíti, arcukból semmit nem látunk, nem személyként, csupán „mozdulatként” vannak jelen. Érzékelhetővé válik valami a balettáncosok kiszolgáltatottságából, az irigylésre méltó könnyedség mögötti kemény, önsanyargató munkából.
Edgar Degas (1834–1917): Two Ballet Dancers, c. 1879 (pastel and gouache on paper, 46 x 67 cm), Shelburne Museum, Vermont
Impressionist Edgar Degas owed much of his popularity to his ballet-themed works. Yet rather than capturing the glamour of the stage, he preferred the unguarded moments of ballet classes, rehearsals, and dressing rooms—the unseen side of dance, hidden from audiences. In Ruben Brandt, Collector, two Degas works and one by Toulouse-Lautrec decorate Mimi’s Paris hotel room.
About half of Degas’s artistic output revolves around the world of ballet. It seems he found infinite variations on the theme; every moment held his interest. (And the art buyers of his time agreed, often demanding nothing but dancers from him—works the artist jokingly referred to as “my merchandise.”) His images balance the freshness of movement studies with carefully considered composition. He frequently used pastel, a medium whose softness and looseness suited the delicate textures of tulle and tutus.
In this drawing of two ballerinas seated on a bench—perhaps mid-stretch—we find Degas’s signature use of unusual perspective and framing. The viewer looks from a low, floor-level angle toward a distant bench, so that nearly half the image is filled by empty floor. The dancers’ bowed heads reinforce this low focal point; we see nothing of their faces. They appear not as individuals, but as gestures in space. The image subtly communicates the vulnerability of ballet dancers and hints at the grueling discipline behind their seemingly effortless grace.
