Leonor Fini (1907-1996), Triest, 1926 A 20. század különleges személyiségű, méltatlanul feledésbe merült szürrealista nőművészéről, festőről, díszlet- és jelmeztervezőről maradt fenn ez a fotómontázs, melyen egy cápa kitátott szája keretezi csinos, decens hölgyet. Hasonlóan veszélyes nyaralási fotót egy CIA-ügynök is bevállal: a Ruben Brandtban John Cooper lakásában látunk hasonló cápás fotót Florida felirattal.
Leonor Fininek eseménydús élete során kijutott a szélsőséges helyzetekből: olasz szülők Argentinában született gyermeke volt, aki édesanyjával szülei válása miatt visszaköltözött Triesztbe. Innen apja vissza akarta őt magához rabolni, amitől rettegve, anyja fiúruhában járatta a kislányt. Tinédzser korában szembetegség következtében 2 hónapig bekötött szemmel kellett feküdnie, ekkor született meg benne a saját fantáziavilágát kifejező képzőművésszé válás vágya. Ezt autodidakta módon valósította meg: múzeumokat, albumokat bújt és anatómiai tudását fejlesztendő hullaházba járt rajzolni. Később is erős, független, szabadszellemű nőként élte életét: házas mindössze pár hónapig volt, viszont egyszerre két férfivel és tucatnyi macskával élt együtt. Sajátos, nőközpontú szürrealista világából a Ruben Brandtban is található egy idézet: a Varrógép című munkája. A művészeti és társasági életben élénk, szellemes lénye szinte mindenkit lenyűgözött. Korának egyik legtöbbet fotózott személyisége volt, aki ugyanolyan szívesen állt a kamera elé különleges kosztümökben, mint meztelenül vagy szakadt harisnyában. Számtalan híres fotóművészt ihletett meg, köztük Cartier-Bressont, Brassait, Man Rayt, Blumenfeldet, Dora Maart.
Leonor Fini (1907–1996), Trieste, 1926
This photomontage—showing a poised, elegant woman framed by the gaping jaws of a shark—captures the daring surrealist sensibility of Leonor Fini, one of the 20th century’s most distinctive and unjustly overlooked female artists. Painter, set and costume designer, and flamboyant personality, Fini created an art world—and life—entirely her own. A similarly perilous "vacation photo" turns up in Ruben Brandt, Collector, displayed in CIA agent John Cooper’s Florida-themed apartment snapshot.
Born in Argentina to Italian parents, Fini’s early life was full of extremes. After her parents separated, she and her mother returned to Trieste. Her father attempted to abduct her, so her mother dressed her as a boy to protect her. As a teenager, Fini developed a serious eye condition and was forced to lie with her eyes bandaged for two months—an experience that sparked the inner vision she would later express through art. Determined to become a self-taught artist, she studied paintings in museums and books, and honed her anatomical skills by sketching in morgues.
Fini lived by her own rules: married only briefly, she later shared her life with two male companions and a house full of cats. A fiercely independent and imaginative woman, she developed a surrealist universe with a strong feminine core. One of her works, The Sewing Machine, is referenced directly in Ruben Brandt, Collector. Known for her sharp wit and magnetic charm, Fini was a muse to countless artists and photographers—including Henri Cartier-Bresson, Brassaï, Man Ray, Dora Maar, and Erwin Blumenfeld. She posed as eagerly in torn stockings as she did nude or in fantastical costumes, becoming one of the most photographed women of her era.
Her surrealism was unapologetically sensual, theatrical, and female-centered—qualities that resonate throughout the visual tapestry of Ruben Brandt, Collector, where art history becomes a stage and artists like Fini reclaim their rightful spotlight.
