BrassaÏ (1899-1984): Prostituált a Rue de la Reynie és a Rue Quincampoix sarkán, 1932. A magyar származású Brassait az 1920-as évek közepén André Kertész vezette be a párizsi művészvilágba, s a fényképezés alapjaiba. Hamarosan „Párizs szemévé” vált, s pár évvel később már meg is jelent Éjszakai Párizs c. albuma, amelyben ez a prostituáltat ábrázoló kép is megtalálható. Az „útkereszteződés Vénusza” a Ruben Brandt első nagy párizsi autósüldözéses jelenetében is ott áll – ez a fotó annyira egybeforrt Párizs hangulatával, hogy a Notre-Dame és az Eiffel-torony után a harmadik olyan felvillanó kép, amely megjelenik a városról.

BrassaÏ Halász Gyula néven született, művésznevét szülővárosáról, Brassóról vette fel. Amikor budapesti képzőművészeti tanulmányok után 1924-ben Párizsba érkezett, nem tudott fényképezni, 1932-re azonban már a francia főváros minden szegletét ismerte, a legváratlanabb helyeken lehetett vele összefutni, amint a számára lenyűgöző város életét dokumentálja. Amit Toulouse-Lautrec 30-40 évvel korábban festészeti eszközökkel, BrassaÏ fényképezőgéppel örökített meg. Az éjszakai város a kedvenc témái közé tartozott, a homályban szükséges hosszú exponálási időt egy cigaretta elszívásánk idejében határozta meg. A fotóművészetben ekkor még nem volt nagy hagyománya az éjszakai képeknek, a sötétség titokzatossá, olykor félelmetessé, máskor álomszerűvé tette a nagyvárosi kulisszákat. A sarkon álldogáló prostituáltnak szinte csak sziluettjét és megnyúlt árnyékát látjuk, az élesen megvilágított üres tér a várakozás feszültségét kelti. Ismét egy alkotás, amelyről eszünkbe juthat a „film noir” éjszakai bűnös városi világa. Vajon mi vagy ki fog bekanyarodni azon a sarkon? A következő kuncsaft, esetleg egy autóban menekülő műkincsrabló?