BrassaÏ (1899-1984): Prostituált a Rue de la Reynie és a Rue Quincampoix sarkán, 1932. A magyar származású Brassait az 1920-as évek közepén André Kertész vezette be a párizsi művészvilágba, s a fényképezés alapjaiba. Hamarosan „Párizs szemévé” vált, s pár évvel később már meg is jelent Éjszakai Párizs c. albuma, amelyben ez a prostituáltat ábrázoló kép is megtalálható. Az „útkereszteződés Vénusza” a Ruben Brandt első nagy párizsi autósüldözéses jelenetében is ott áll – ez a fotó annyira egybeforrt Párizs hangulatával, hogy a Notre-Dame és az Eiffel-torony után a harmadik olyan felvillanó kép, amely megjelenik a városról.
BrassaÏ Halász Gyula néven született, művésznevét szülővárosáról, Brassóról vette fel. Amikor budapesti képzőművészeti tanulmányok után 1924-ben Párizsba érkezett, nem tudott fényképezni, 1932-re azonban már a francia főváros minden szegletét ismerte, a legváratlanabb helyeken lehetett vele összefutni, amint a számára lenyűgöző város életét dokumentálja. Amit Toulouse-Lautrec 30-40 évvel korábban festészeti eszközökkel, BrassaÏ fényképezőgéppel örökített meg. Az éjszakai város a kedvenc témái közé tartozott, a homályban szükséges hosszú exponálási időt egy cigaretta elszívásánk idejében határozta meg. A fotóművészetben ekkor még nem volt nagy hagyománya az éjszakai képeknek, a sötétség titokzatossá, olykor félelmetessé, máskor álomszerűvé tette a nagyvárosi kulisszákat. A sarkon álldogáló prostituáltnak szinte csak sziluettjét és megnyúlt árnyékát látjuk, az élesen megvilágított üres tér a várakozás feszültségét kelti. Ismét egy alkotás, amelyről eszünkbe juthat a „film noir” éjszakai bűnös városi világa. Vajon mi vagy ki fog bekanyarodni azon a sarkon? A következő kuncsaft, esetleg egy autóban menekülő műkincsrabló?
Brassaï (1899–1984): Prostitute at the Corner of Rue de la Reynie and Rue Quincampoix, 1932
Originally born as Gyula Halász in Hungary, Brassaï took his artist name from his hometown of Brașov. After studying fine arts in Budapest, he arrived in Paris in 1924 not knowing how to use a camera. Introduced to photography by fellow Hungarian André Kertész, he would soon become known as “the eye of Paris.” By 1932, he had explored and documented every corner of the city, capturing its soul with a photographic lens much like Toulouse-Lautrec had done in paint a few decades earlier. His renowned photo album Paris by Night features this image of a prostitute—often referred to as the “Venus of the Crossroads.” In Ruben Brandt, Collector, she appears during the film’s first major car chase through Paris, so closely associated with the city’s atmosphere that her figure flashes by right after the Eiffel Tower and Notre-Dame.
Night was Brassaï’s favorite time to photograph, a time when the city revealed its secrets. He developed his signature style in this shadowy setting, using long exposure times that he famously measured by how long it took him to smoke a cigarette. Night photography was still rare at the time, and the darkness lent an eerie, dreamlike quality to his urban scenes. In this photo, the silhouette of the woman looms at a deserted street corner, her elongated shadow stretching into the pool of light—her posture, the stark emptiness, and the sharp contrast of light and dark all intensify the tension of waiting. This is a still image that conjures motion and narrative: who—or what—might turn that corner next? A new client, or perhaps an art thief on the run?
Once again, a work that blurs the line between still photography and cinema—bringing to mind the nocturnal, morally shadowed world of film noir.
