Degas, Edgar (1834-1917): Abszint (Kávéházban), 1876 (olaj, vászon, 92 x 68 cm), Párizs, Musée d'Orsay. Az impresszionistákhoz tartozó Degas egyik leghíresebb képe, bár elüt az amúgy a festő nevéhez kapcsolt, balettosokról és lóversenyekről készített műveitől. Itt a párizsi élet kevésbé fényes oldalát mutatja meg: a korabeli művészvilágban is kedvelt, de hírhedt abszint hatását. Tompán, magányosan üldögél a két alak. A Ruben Brandtban már csak egy: a nő, aki maga előtt az itallal észre sem veszi, hogy mi zajlik körülötte – pl. Kowalsky üldözi Mimit Párizs belvárosán keresztül.
A kávéházi asztalnál egymás mellett ülő, de egymással nem kommunikáló pár két alakjához Degas barátai, egy színésznő és egy rézmetsző ültek modellt, de a kép nem portré, inkább társadalomkritikus életkép. Mint manapság egy szociofotó. A két alak egy nagyobb kávéház szegletében ülnek, szó szerint a periférián, elszigetelve. A kép barnás-szürkés-zöldes árnyalatai nyomasztóan, „koszosan” hatnak, harmonizálnak a nő előtti abszint sárgás-zöldjével, mintha az egész kép a „zöld tündérnek” is becézett ital fényében fürdene. Az alakok mögötti homályos tükörkép (vagy árnyék?) is azt erősítik, hogy ezek az alakok már csak árnyékuk önmaguknak. A kép akár egy vádirat az alkohol romboló hatásáról – hasonlóan a nagy író, Zola ugyanabban az évben, írt Patkányfogó c. regényéhez, ahol az ilyen nevű kocsma mint egy mocsár nyeli el vendégeit és életüket. Az abszint káros hatásáról több más mű és még több művészekről kerengő legenda is megemlékezik, tény, hogy az italt egészségre gyakorolt káros hatása miatt később be is tiltották, amit manapság lehet kapni, az már egy jóval szelídebb verzió.
Edgar Degas (1834–1917): Absinthe (In a Café), 1876 (oil on canvas, 92 x 68 cm), Musée d'Orsay, Paris
One of Degas’s most famous works—and a striking departure from his well-known paintings of ballerinas and horse races—this impressionist piece explores the darker, lonelier side of Parisian life: the isolating effects of absinthe, a drink popular (and notorious) in the art world of the time. In Ruben Brandt, Collector, only one of the two figures remains—the woman—sitting silently with her drink, oblivious to the chaos around her, such as Kowalski’s frantic pursuit of Mimi through the streets of Paris.
The figures in the painting—modeled by Degas’s friends, an actress and an engraver—sit side by side in a café, yet there is no interaction between them. This is not a portrait, but a social commentary, more akin to a documentary photograph. They sit literally on the margins of a larger establishment, pushed to the periphery, both physically and emotionally. The murky browns, greens, and grays of the scene add a feeling of dirtiness or decay, echoing the pale yellow-green of the absinthe in front of the woman. The faint reflection (or shadow?) behind them adds to the impression that they are already ghosts of themselves.
The painting can be read as a quiet indictment of alcohol’s destructive impact, similar in tone to Émile Zola’s novel L’Assommoir, published the same year, in which a bar named "The Rat Trap" metaphorically swallows its customers and their lives. Legends surrounding absinthe abound in artistic circles; the drink was eventually banned for health concerns. Today’s commercially available absinthe is a milder version—though its aura of danger still lingers in art and culture.
