Tiziano Vecellio (1488k. - 1576): Fiatal férfi sapkával és kesztyűvel, 1512-15 (olaj, vászon, 100 x 84 cm, National Gallery, London). A velencei érett reneszánsz legnagyobb festőjének ismeretlen fiatalembert ábrázoló műve tökéletes példa a kor portréfestészetére. A festmény „színtelenített verziója” a Musée d'Orsay falán jelenik meg a filmben az Olympia közelében.
Amikor Michelangelo meglátta Tiziano műveit, azt mondta róla, hogy „jó, csak kár, hogy mint a velenceiek általában, nem tud rajzolni.” Nem biztos, hogy igazat kell adnunk Michelangelónak, de az tény, hogy a velencei festészet – és annak vezető mestere, Tiziano - a mélyen ragyogó színvilágáról, mesteri fényhatásokról és a firenzei intellektuális, rajzközpontú festészettel szemben sokkal inkább az érzékeket, érzelmeket megszólító alkotásairól volt híres. Ezen sajátságok kedveznek a portréfestészetnek, ahol a külső jegyek mellett a hangulat, a portréalany lelkének megragadása is fontos. A fiatal férfit sötét szürke, boltíves belső tér előtt ábrázoló félalakos, háromnegyedprofilból ábrázoló portrén a világító fehér ing és a meleg fényű megvilágítás kiemeli az arcot. A fiatalember elgondolkodó tekintete nyugalmat, érzékenységet sugároz. Saját világába van merülve, amit a kép előterében lévő kőkorlát is erősít, amely nem csak könyöklésre szolgál, hanem bevett kompozíciós fogás a néző és a kép világának elkülönítésére.
Tiziano Vecellio (c. 1488–1576): Young Man with Cap and Gloves, 1512–15 (oil on canvas, 100 x 84 cm, National Gallery, London). This portrait of an unknown young man by the greatest master of the Venetian High Renaissance is a quintessential example of early 16th-century portraiture. A desaturated version of the painting appears in the film Ruben Brandt, Collector, hanging on a wall of the Musée d'Orsay near Olympia.
Upon seeing Titian’s works, Michelangelo reportedly remarked, “Good—pity that, like most Venetians, he cannot draw.” Whether or not one agrees, it is true that Venetian painting—and Titian in particular—was renowned for its deep, glowing color, masterful light effects, and for engaging the senses and emotions, in contrast to the Florentine school’s more intellectual, drawing-focused approach. These qualities made Venetian art especially well-suited to portraiture, where capturing mood and inner life can be as important as rendering external features.
In this half-length, three-quarter-profile portrait, the young man stands before a dark gray, vaulted interior. The luminous white shirt and warm light draw focus to his face, where a contemplative gaze conveys calm and sensitivity. He appears absorbed in his own world, and this inwardness is emphasized by the stone parapet in the foreground—not just a surface to lean on, but a common compositional device to separate the viewer from the space of the painting.
