Kertész, André (1894-1985): Villa, 1928. A Kertész Andor néven Budapesten született fotóművész 1925-36 között Párizsban, az avantgárd művészeti világ központjában lett igazán híres művész, majd a nácizmus elől New Yorkba települve - nem könnnyen, de – Amerikában is elismertséget szerzett. Villa című fotója az egyik leghíresebb képe, amely lehető leghétköznapibb tárgyak végtelen egyszerű kompozíciója. „Akár mi is csinálhattuk volna”, ott felejthettük volna az étkező asztalunkon ezt a csendéletet, mint ahogy a Ruben Brandtban is történik: egyik este a Polyart Klinika páciensei nevetgélve beszélgetnek orvosuk diktafonjának lehallgatása után, s az asztalon ott van előttük Kertész „villás tányérja”, csak itt nem üres, hanem rajta van a vacsora maradéka.

Kertészt nem lehet stílusa alapján beskatulyázni: egyszerre volt a hétköznapi pillanatképek fotósa, a kísérletező avantgárd alkotó (keress rá az igazán különleges „Torzítások” sorozatára!) és a már-már konstruktivista precizitással szerkesztő, absztrakt irányba haladó művész. Villa c. fotója az utóbbi kategóriába tartozik, hiszen a rendkívül egyszerű tárgyak geometriáját hangsúlyozza. A közeli nézetben a tál szélének köríve és a villának a képet átlóban átszelő nyele határozza meg a kompozíciót – ráadásul az erőteljes megvilágításban mindkét forma megismétlődik az árnyéka által. A villa fogai két felületre is árnyékot vetnek, az asztalra és a tányérra – ezektől a kis vonalaktól ritmikusabb lesz a kép. A Ruben Brandtban látott verzióban még a halgerincen sűrűn sorakozó szálkák is átveszik ezt a ritmust.