Hanson, Duane (1925-1996): Zavargás, 1967 (poliészter, üvegszálak, ruhadarabok), Friedrich Christian Flick Collection, Berlin. A megtévesztő élethűségre törekvő hiperrealizmust a szobrászatba az amerikai Duane Hanson vezette be, az addig csak sajtóban látott erőszakos jeleneteket ábrázoló életnagyságú szobraival. A filmben a tokiói pop-art-kiállításon látjuk a szobrot, mely az elrabolt festményért folytatott legnagyobb verekedés közepette, az ütlegelő mozdulatot kimerevítve jeleníti meg.
Hanson korai szobrai a '60-as évek amerikai társadalmának azokat a jelenségeit mutatják be, amelyektől az ember (főleg, ha abban a társadalomban él) legszívesebben elfordítja a fejét. A faji megkülönböztetésen alapuló brutális rendőri akciók gyakorisága nagyon is létező probléma volt ebben az időben, de a képzőművészetben nem nagyon jelent meg a téma. Hanson szándékosan provokálta a tárgyilagos élethűsége miatt is hatásos alkotásaival a közvéleményt. Itt most tényleg a valóságot látjuk – „ha nem jársz a városban ilyen környéken, majd a galériában szembesülsz a helyzettel” - értelmezhetnénk szándékait. A manapság két alakos szoborként ismert mű eredetileg egy szabad téren elhelyezett, 7 alakos szoborcsoport része volt, amely egymással összecsapó fekete bőrű fiatalokat és állíg felfegyverzett fehér rendőröket ábrázolt. A kétalakosra szűkített verzió drámaian személyessé teszi a jelenetet, a földön fekvő, összezsugorodó, félmeztelen fiatalember kiszolgáltatottságától nehéz távol tartanunk magunkat, a körülötte heverő szemét ugyanazon a padlón hever, amelyen műalkotástól műalkotásig vándorlunk a kiállítótérben. Felvegyük – ne vegyük? Beavatkozzunk vagy ne? Kérdések, melyeket ki kell vinnünk a kiállítótérből...
Hanson, Duane (1925–1996): Riot, 1967
(polyester, fiberglass, clothing), Friedrich Christian Flick Collection, Berlin. American sculptor Duane Hanson introduced hyperrealism to sculpture with life-size works depicting the violent scenes many had only seen in the press. In Ruben Brandt, Collector, this sculpture appears at the Tokyo pop art exhibition, frozen mid-blow in the midst of a chaotic brawl over the stolen painting.
Hanson’s early works confronted aspects of 1960s American society that people—especially those living within it—would rather look away from. Brutal police violence, often racially motivated, was a real and pressing issue at the time, yet it was rarely represented in visual art. Hanson deliberately provoked the public with his unsettlingly lifelike sculptures, bringing raw reality into the sanitized space of the gallery. His message might be read as: “If you don’t walk through these neighborhoods, you’ll encounter them here instead.”
Now known as a two-figure sculpture, Riot originally formed part of a larger outdoor installation featuring seven figures: young Black men clashing with heavily armed white police officers. The pared-down version focuses the drama, making it intensely personal. The half-naked, cowering young man lying on the floor is heartbreakingly vulnerable—and the debris scattered around him lies on the same gallery floor we stroll across from one artwork to another. Should we pick it up? Should we intervene? Questions like these demand we carry the experience beyond the exhibition walls.
