Spoerri, Daniel (1930-): Eat art (Sevilla Series?), 1960. A romániai születésű, Svájcban élő művészt leginkább a neo-dadaizmushoz vagy a francia „Nouveau Realisme” (Új Realizmus) irányzatához szokták sorolni. A mindennapi élet tárgyai köré szervezi műveit, mint pl. az általa feltalált „csapdaképeket”, melyek véletlenszerű rendben vagy rendetlenségben talált tárgyak rögzítése, majd falra helyezése. A filmben a tokiói pop-art kiállításon találkozunk műveivel.
Micsoda zseniális ötlet! Egy baráti vacsora maradványait nem takarítjuk el, semmi mosogatás, törölgetés, hanem csak egyszerűen rögzítjük a tálakat, evőeszközöket, használt szalvétákat ott, ahol vannak, majd egy kis nézetváltással függőleges helyzetben kiállítjuk. De ugyanezt megtehetjük fiókban talált vagy táskából kiborított, esetleg ágyra ledobott tárgyakkal. A véletlent és életünk legkevésbé tervezett vagy külvilágnak szánt „kompozícióit” megragadni, „képnek” nevezni és ha már kép, falra tenni – Spoerrinek nagyon bejött ez a recept, 1960-ban egy csapásra világhírű lett műveivel. Kicsit olyanok ezek az alkotások, mint a pillanatfelvételek, de mennyivel konkrétabbak a tárgyak valódi jelenléte által és mennyivel hosszadalmasabb, másfajta alázatot igénylő munka a rögzítésük, mint egy jó pillanatban elkapott fényképé. A kész műalkotás döbbenetet, abszurditása által nevetést, értetlenséget vagy csodálatot vált ki. Egyszerűségéhez és játékosságához könnyű kapcsolódni (például elképzelhetjük saját íróasztalunkat is képként). Mint a 20. században oly sok művész, Spoerri is a művészet és a közönség befogadóképességének határait feszegeti. De próbára van téve a hétköznapi élet rugalmassága is: gondoljunk csak bele, milyen lenne, ha hétköznapi használati tárgyainkat sorra kivonnánk az életünkből és rögzítenénk... Hiány keletkezne. Csak nem véletlenül alakult ki a művészetben a valóság másolásának szokása...
Spoerri, Daniel (1930–): Eat Art (Seville Series?), 1960. The Romanian-born, Switzerland-based artist is most often associated with neo-Dadaism or the French Nouveau Réalisme (New Realism) movement. His work revolves around the objects of everyday life—such as his invention, the “snare-pictures” (tableaux-pièges), in which he fixes found items in random or chaotic arrangements and mounts them vertically on the wall. In Ruben Brandt, Collector, his works appear at the Tokyo pop art exhibition.
What a brilliant idea! Instead of clearing away the remnants of a friendly dinner—no washing, wiping, or tidying up—you simply fix the plates, utensils, and used napkins in place, and then, with a slight change of perspective, display the entire scene vertically. The same method can be applied to objects found in a drawer, spilled from a bag, or tossed onto a bed. Capturing chance and the least curated or presentable “compositions” of our lives, calling them “pictures,” and, since they are pictures, hanging them on the wall—this recipe worked wonders for Spoerri, who became instantly famous in 1960 for his approach. These works are a bit like snapshots, but far more tangible through the physical presence of real objects—and far more laborious, requiring a different kind of devotion than simply clicking the shutter at the right moment.
The finished artwork evokes astonishment, laughter through absurdity, confusion, or wonder. Their simplicity and playfulness are easy to relate to (just imagine turning your own desk into a framed picture). Like many 20th-century artists, Spoerri pushes the boundaries of art and its reception. But he also challenges the flexibility of everyday life: imagine if we started freezing our household items in place, one by one… We'd experience a sense of loss. Perhaps it’s no accident that the habit of imitating reality became so central in art.
