Hanson, Duane (1925-1996): Turisták II., 1988 (poliészter, üvegszálak, ruhadarabok, táskák stb.), Collection Hanson, Davie, Florida. A pop-arton belül a hiperrealizmust a szobrászatba bevezető amerikai művész az amerikai társadalom hétköznapi típusait ábrázolta megtévesztően valószerűen. A Turisták a Ruben Brandtban a chicagói repülőtéren tűnnek fel, lehet, hogy épp európai körútjukról térnek haza...

Te is jártál már úgy, hogy egy múzeumban a szemed sarkából a teremőr székét, vagy netán magát a teremőrt is műalkotásnak vélted? Ha Duane Hanson-szoborral találkozol, garantáltan megtörténik ilyesmi, hiszen a szobrász pont arra törekszik, hogy egy pillanatra ne tudjuk, hogy műalkotást vagy egy hétköznapi embert látunk. Aztán amikor rájövünk, hogy műalkotással van dolgunk, csak ámulunk, hiszen még a szőrszálak is valószerűen vannak megalkotva – ez a hiperrealizmus. Hogy nagyobb legyen a zavar, az alakok öltözéke, tárgyai viszont tényleg valóságosak. A Turisták esetében még nehezebb a valóság és az azt másoló művészet elkülönítése, hiszen múzeumi környezetben nagyon is hihető az ácsorgó turisták jelenléte. A kiállítás látogatójaként magunkra ismerhetünk vagy éppen remélhetjük, hogy mi azért mégsem ilyenek vagyunk, hiszen Hanson szobrai nem túl pozitív fényben tüntetik fel az amerikai társadalom hétköznapi szereplőit. Rólunk vajon milyen szobor készülne?

Hanson, Duane (1925–1996): Tourists II, 1988 (polyester, fiberglass, clothing, bags, etc.), Collection Hanson, Davie, Florida. The American artist who introduced hyperrealism into sculpture within the realm of pop art portrayed everyday types from American society with astonishing lifelikeness. In Ruben Brandt, Collector, the Tourists appear at Chicago O’Hare Airport—perhaps just returning from their European tour…

Have you ever mistaken a guard’s chair—or even the guard themselves—for an artwork in a museum? With a Duane Hanson sculpture, that’s bound to happen, because the artist’s goal was precisely to create that moment of confusion: are we looking at a real person or a work of art? And when we realize it’s a sculpture, we’re amazed—the detail goes as far as realistic individual hairs. That’s hyperrealism. To deepen the illusion, Hanson dressed his figures in actual clothes and accessorized them with real objects. In the case of Tourists, the confusion between reality and imitation is even stronger, as idle tourists blend seamlessly into a museum environment. As exhibition visitors, we may recognize ourselves—or hope that we’re not quite like them, since Hanson’s sculptures don’t necessarily portray their subjects in a flattering light. What kind of sculpture would represent us?