Jones, Allen (1937-): Kalaptartó, asztal és szék, 1969 (vegyes technika, magántulajdon). A pop-art első angol alkotóihoz tartozó képzőművésznek festőként és szobrászként is fő témája a női test, azt sokszor fetisizálva, szexuális tárgyként mutatja be. Legszélsőségesebben a mai napig indulatokat korbácsoló és épp ezért leghíresebb művében, a nőket szexuális pózokban bútorként ábrázoló installációjában. A Ruben Brandt tokiói pop-art-kiállításán szereplő mű darabjai között férfiak is mászkálnak négykézláb, bár ők nem műalkotások...
Jones élő modellekről egy szobrásszal vetetett gipszöntvényeket, majd egy próbababák gyártásával foglalkozó céget bízott meg a figurák üveggyapotból való elkészítésével, mégpedig egyenként hat példányban. Amikor 1970-ben Londonban először kiállították a műegyüttest, óriási botrány tört ki: elsősorban a feministák követelték a kiállítás azonnali bezárását, hiszen a mű soha nem látott mértékben tette nyílttá a női test használati tárggyá alacsonyítását. Nem is akármilyen körítéssel, hiszen a nőfigurák öltözéke csupán parókából, fűzőből, bőrcsizmából és latexkesztyűből állt, s az „asztal” négykézlábas és a „szék” felemelt lábú, fekvő pozíciója e kosztümben egyértelművé teszi, hogy itt szexuális tárgyakról van szó. Jones egy későbbi interjújában azt mondta, hogy őt ugyanazok a társadalmi jelenségek – a szexualitás felszabadítása, ugyanakkor a női test elnyomása, kizárólag a férfivágyak tárgyaként való kezelése - inspirálták az alkotás elkészítésekor, amelyek ellen a feministák harcolnak, hiszen ő maga is a szexizmus ellenzője. A társadalomnak tükröt tartva azonban ő maga is a kritikák célpontjává vált. Valóban érzékeny a határ az egyszerű megjelenítés és a kritikus távolságtartással vagy iróniával való megközelítés között. A pop-art-művészek – főként a szexualitás témájával foglalkozók - közül többen is szembetalálták magukat azzal, hogy a közönség (de talán ő maguk) számára sem egyértelmű, hogy műveikkel kritizálják vagy épp támogatják és fenntartják a társadalmi berögzültségeket.
Jones, Allen (1937–): Hat Stand, Table, and Chair, 1969
(mixed media, private collection). One of the founding figures of British pop art, Allen Jones is known for focusing on the female body—often fetishized and presented as a sexual object in both his paintings and sculptures. His most controversial and widely recognized work is this installation, in which women in overtly sexual poses are turned into functional furniture. In Ruben Brandt, Collector, these pieces appear at the Tokyo pop art exhibition—though there, men crawling on all fours are not art but participants.
To create the works, Jones had live models cast in plaster by a sculptor, then commissioned a mannequin manufacturing company to reproduce the figures in fiberglass, each in an edition of six. When the pieces were first exhibited in London in 1970, they sparked immediate outrage—especially from feminists, who demanded the show be shut down. Never before had the reduction of the female body to a literal object of use been so explicitly displayed.
The "table" features a woman on all fours, the "chair" a woman reclined with legs raised—both figures clad only in wigs, corsets, leather boots, and latex gloves. The erotic costume and submissive postures leave no doubt: these women are portrayed as sex objects. In a later interview, Jones argued that he was inspired by the same social forces—sexual liberation on one hand, and the objectification and oppression of women on the other—that feminists were responding to. He claimed to oppose sexism and intended to reflect, not endorse, these dynamics.
Nonetheless, his work became a target of the very critique it sought to engage. The boundary between depiction and critique, between ironic distance and complicit gaze, is notoriously hard to maintain. Many pop artists who explored sexuality found themselves in similar positions—uncertain, along with their audiences, whether their work was deconstructing or reinforcing the very norms they aimed to challenge.
