Cellini, Benvenuto (1500-1571): Perszeusz, 1545-54 (bronz, 320 cm magas, Loggia dei Lanzi, Firenze). A késő-reneszánsz és a manierizmus stílusában alkotó, kalandos életű firenzei ötvös és szobrász fő szobrászati műve a Firenze főterén álló, görög mitológiai hőst megjelenítő szobor. Az eredetileg is a firenzei szobrászat főműveit „gyűjtő” csarnokba készült mű azóta is ott áll, a film hősei is ott sétálnak el előtte.
Cellini nem volt az a csendesen, elmélyülten dolgozó, csak a művészetnek élő típus. Saját maga írta meg élettörténetét, amelyben szerepelnek önvédelemből vagy éppen művészi féltékenységből elkövetett gyilkosságok, börtönbüntetés, pápai feloldozás („mert egy ekkora művész minden törvényen felül áll”), öngyilkossági kísérlet és királyi, hercegi, pápai megbízások sora, melyeket Cellini nagy becsvággyal és valóban magas színvonalon teljesített. A firenzei Perszeusz szoborra akkor kapta Cosimo Medici hercegtől a megbízást, amikor még I. Ferenc francia király szolgálatában állt és tulajdonképpen csak rövid szabadságra tért haza Itáliába. A lehetőség azonban, hogy a legnagyobb firenzei szobrászok műveinek közvetlen közelében, azokkal nyíltan versenyre kelve készíthet monumentális szobrot, sokkal jobban felkeltette művészi érdeklődését és hírnévre való vágyát, így a francia királyt faképnél hagyva és vérig sértve ott maradt Firenzében. „A szörnyű ellenség fejét levágó hősök/hősnők” sorába Michelangelo Dávidja és Donatello Juditja mellé Perszeusz is felsorakozott hát, aki a rút és félelmetes, pillantásával mindenkit kővé változtató Medúzát győzte le egy kis isteni segítséggel. Anatómiailag is tökéletes az antik hagyományokat követve kontraposztban, nyugodtan álló hős ábrázolása, aki lábával a kicsavart, megtört női testen tapos, jobb kezében a férfiasságot is jelképező kihúzott kard, magasra emelt baljában pedig a levágott szörnyfejet tartja diadalmasan a magasba. A több, mint 3 méter magas szobor technikai bravúrja, hogy egyben van kiöntve, amire Cellini több évig készült, s aminek sikerében a megbízó, a Cellininek a nyugodt munkálatok érdekében házat és műhelyt adományozó Cosimo herceg is kételkedett, s ezért az öntés napján katonákat vonultatott a mester házához, hogy ha netán kudarcba fulladna a vállalkozás, rögtön elfogathassa. Mint látjuk a művészet olykor veszélyesebb, mint az élet – ahogy a Ruben film korai pilotján is feltűnik ez a mondat.
Cellini, Benvenuto (1500–1571): Perseus, 1545–54
(bronze, 320 cm tall, Loggia dei Lanzi, Florence). This is the masterpiece of the adventurous Florentine goldsmith and sculptor, created in the late Renaissance and Mannerist style. Depicting the Greek mythological hero Perseus, the statue still stands where it was originally placed—among Florence’s greatest sculptures under the open arcades of the Loggia dei Lanzi. In Ruben Brandt, Collector, the protagonists walk past it during their time in Florence.
Cellini was far from a quiet, reclusive artist devoted solely to his craft. He wrote his own autobiography, which includes stories of murders committed in self-defense or out of artistic jealousy, imprisonment, papal absolution (“because such a great artist is above the law”), a suicide attempt, and a long list of commissions from popes, kings, and dukes—all completed with great ambition and undeniable talent.
He received the commission for Perseus from Duke Cosimo I de’ Medici while still in the service of King Francis I of France. Initially intending only a short visit home, Cellini chose to stay in Florence permanently—abandoning the French king and greatly offending him—in order to accept the opportunity to create a monumental sculpture that would stand beside the works of Florence’s greatest masters. It was a chance to compete with Michelangelo’s David and Donatello’s Judith—all heroes or heroines depicted triumphantly after decapitating a monstrous enemy.
In this tradition, Perseus joins their ranks as the slayer of the terrifying Medusa, whose gaze could turn any living thing to stone. Standing in classical contrapposto, the hero's anatomy is rendered with idealized perfection. One foot pins down the lifeless, twisted body of Medusa, while his right hand holds a sword—symbol of power and masculinity—and his left triumphantly raises her severed, serpentine head.
The more than 3-meter-high statue is also a technical marvel: it was cast in one single pour, a feat Cellini spent years preparing for. Even Duke Cosimo doubted the outcome, granting the artist a house and workshop to support the process but stationing soldiers nearby on the day of casting in case of failure—ready to arrest him. As we see, art can be more dangerous than life itself—a line echoed in the early pilot of Ruben Brandt, Collector.
