Barye, Antoine-Louis (1796-1875): Ülő oroszlán, 1849 (lakozott gipsz, 2 m magas, Musée d'Orsay, Párizs). „Az állatábrázolások Michelangelójának” is nevezett francia romantikus szobrász alkotása ez a gipszmodell, melynek bronzváltozatai a Louvre egyik bejáratát, az „Oroszlánok kapuját” díszítik. A Ruben Brandtban – ahogy a valóságban is – a Musée d'Orsay csarnokában találkozhatunk vele.
Az „állatok királyaként” tisztelt oroszlán már az ókortól fogva gyakran megjelenik a szobrászatban különböző őrző-védő szerepekben: városkapuk, templomok, sírok, királyi tróntermek és más kiemelten fontos épületek előtt gondoskodik a biztonságról és sugároz stabilitást, erőt, méltóságot. Ebbe a sorba tartoznak az egyiptomi piramisok szfinxei, de a budapesti Lánchíd oroszlánjai vagy a Budai Vár oroszlános kapuja is. Utóbbihoz meglehetősen hasonlít az egykori francia királyi palota, ma a Louvre egyik kapuja előtt őrködő két bronzoroszlán, amelyeket a romantika szobrászatának legismertebb „animalier”-ja, azaz állatábrázolásokkal foglalkozó művésze, Antoine-Louis Barye készített. A szobrász képzettségét a párizsi növénykert számára kis méretű állatfigurákat készítő ötvösműhelyben szerezte, ehhez a munkájához kezdte megszállott rajongással tanulmányozni, rajzolni, festeni az állatokat. Akvarelljei olykor a nagy festő, Delacroix állatábrázolásaival vetekszenek. A romantika érzelmi hevületének megfelelően kisplasztikái gyakran az állatvilág drámaibb pillanatait jelenítik meg, hevesebb állatküzdelmeket, intenzív mozgást. A monumentálisabb megbízások elnyeréséhez azonban már kellett ez a higgadtság, amely a Louvre méltóságteljesen ülő oroszlánjaiból sugárzik, amelyek bár szobrászatilag kevésbé izgalmas kompozíciók, de mégis meghozták alkotójuknak a vágyott presztízst és elismerést.
Barye, Antoine-Louis (1796–1875): Seated Lion, 1849
(lacquered plaster, 2 m tall, Musée d'Orsay, Paris). This plaster model by the French Romantic sculptor—often called “the Michelangelo of animal sculpture”—served as the prototype for the bronze lions guarding one of the Louvre’s entrances, known as the “Gate of Lions.” In Ruben Brandt, Collector, as in reality, it appears in the main hall of the Musée d'Orsay.
Lions, revered as “kings of beasts,” have long appeared in sculpture, especially in roles as guardians—protecting the entrances of cities, temples, tombs, throne rooms, and other significant structures. From the Egyptian sphinxes to the lions on Budapest’s Chain Bridge or the Lion Gate of Buda Castle, these figures have symbolized power, stability, and dignity. Barye’s lions in front of the Louvre—formerly a royal palace—follow this tradition. The sculptor, the most famous animalier of the Romantic period, created them after years of intense study of animals, which began in a goldsmith’s workshop making small figurines for the Paris zoo.
He obsessively sketched, painted, and sculpted animals—his watercolors sometimes rival those of Delacroix. His small bronzes often depicted wild, dramatic moments: predators in combat, creatures caught in motion, embodying Romantic emotion and tension. But grand commissions required a calmer tone, and in his Seated Lion, Barye found the monumental serenity that secured his prestige. Though sculpturally more restrained than his dynamic animal combats, these majestic lions earned him the recognition he had long pursued.
