Spoerri, Daniel (1930-): Kichka reggelije I, 1960 Museum of Modern Art, New York. A román származású, svájci művész egyik első „csapda-képe” ez az alkotás, amely nem más, mint a barátnője, Kichka által elfogyasztott reggeli maradékának „foglyul ejtése”, azaz ragasztóval való rögzítése. A filmben a tokiói pop-art-kiállításon találkozunk a művel, s a ragasztó engedhetett már valamicskét, mert Bye-Bye Joe könnyedén felkapja az alkotás egy darabját, hogy üldözőihez vágja.
A Spoerri által leírt történet szerint barátnője reggeli távozása után az asztalnak és tálcának használt deszkalapra ragasztgatta az otthagyott tárgyakat, majd a deszkát is rögzítette egy kisszékre. Mintegy két óra elteltével kopogtak a párizsi hotelszoba ajtaján és megérkeztek a Spoerri által várt New York-i kiállításszervezők, akik a szobában látható számos más alkotás közül pont a frissen elkészült „reggelizőasztalt” választották ki az 1961-ben a világ egyik legrangosabb modern művészeti múzeumában, a MOMÁ-ban megrendezett „Az asszamblázs művészete” című tárlatra. Ott a kisszéket a falra helyezve állították ki, így a gravitáció törvényeivel dacolva, mintha vízszintesen „lebegnének” a tárgyak a térben. Megszokott tárgyaink szokatlan, megdöbbentő helyzetben műalkotássá válnak – ezt az alkotómódszert a dadaizmus kezdte, az angol-amerikai pop-art és a francia „Nouveau réalisme” („Új realizmus”) folytatta, mely utóbbi mozgalomhoz Spoerri is csatlakozott. Tagjai szerint „mindenki művész és minden művészet” - világunk tárgyaival együtt maga is „képek együttese”, a művész feladata csak annyi, hogy kiemel egy-egy darabot ebből a világból és saját alkotásába foglalja. Spoerri rendkívül népszerű lett a véletlenszerűen talált tárgyegyütteseket rögzítő kompozícióival, ő maga azonban 1-2 év után megelégelte, hogy folyamatosan „koszos edényeket ragasztgasson”, s továbblépve számos új utat keresett és talált a művészet és a való világ közelítésére.
Spoerri, Daniel (1930–): Kichka’s Breakfast I, 1960
Museum of Modern Art, New York. This piece by the Romanian-born, Swiss-based artist is one of his first “snare-pictures”—a work that captures and fixes the remnants of everyday life, in this case the remains of a breakfast eaten by his girlfriend, Kichka. In Ruben Brandt, Collector, the piece appears at the Tokyo pop art exhibition—though the glue must have loosened slightly, as Bye-Bye Joe effortlessly grabs a part of it to throw at his pursuers.
According to Spoerri’s own account, after his girlfriend left that morning, he glued the abandoned dishes and utensils onto the wooden board that had served as a table and tray, then affixed the entire board to a small stool. Just two hours later, the New York curators he had been expecting knocked on his Paris hotel room door. Of all the works in the room, they chose the freshly completed “breakfast table” for The Art of Assemblage, a landmark 1961 exhibition at the Museum of Modern Art. There, the stool was mounted on the wall, so that its contents appeared to float horizontally—defying gravity and transforming familiar objects into unexpected artworks.
This method—turning ordinary items into art by placing them in unfamiliar contexts—was pioneered by Dada, and carried forward by Anglo-American pop art and the French Nouveau Réalisme, the movement Spoerri joined. Its members believed “everyone is an artist and everything is art”—the world, with all its objects, is itself a collage, and the artist’s role is simply to extract and frame a fragment of it. Spoerri became widely known for his compositions of randomly arranged, fixed object groupings. But after a year or two, he grew tired of “gluing dirty dishes” and moved on to explore many other ways of bridging art and life.
