Pályaudvarból múzeum? Miért is ne? A lebontásra váró egykori Orsay pályaudvart a párizsiak kiállító térként hasznosították újra. Az 1986 óta nyitva tartó múzeum a legnagyobb impresszionista és posztimpresszionista gyűjteménynek ad otthont, itt találhatók többek között Manet, Monet, Renoir, Degas, Gauguin, van Gogh és Cézanne legjelentősebb képei.
A Gare d’Orsay az 1900-as világkiállításra készült el, és 39 éven keresztül a Franciaország dél-keleti részéből érkező vonatok végállomása volt. Az utazóközönség bővülésével hosszabb vonatokra volt szükség, ezek azonban már nem fértek el az Orsay pályaudvarban. A II. világháborúban postai vonatok forgalmát bonyolította, később pedig a Párizs környéki agglomerációból érkező járatokat fogadta. 1970-ben a kihasználatlanság miatt lebontásra ítélték, később azonban műemlékké nyilvánították. Ekkor jött az ötlet, hogy a Louvre klasszikus művei és Centre Pompidou modern alkotásai közötti űrt egy új múzeum létesítésével kellene betölteni. Így született meg a Musée d’Orsay, ahol 1848 és 1914 közötti remekműveket láthatunk. Courbet: A műteremben, Manet: Reggeli a szabadban, Renoir: Bál a Moulin de la Galette-ben, van Gogh: Önarcképe – csak néhány a legismertebb műve közül.
És itt bizony őrzik Manet: Olympia című festményét is. Vagyis nem eléggé. Mimiék ugyanis egy performansszal egybekötött képrablás keretei között ellopják a képet, hogy terapeutájuk kedvében járjanak. Bye-bye Joe olyan jól hozza a Gondolkodót, hogy a csapat felbuzdul az akció sikerén. A múzeum pedig ennek köszönhetően többször is feltűnik a filmben.
A train station turned museum? Why not? The former Orsay railway station, once slated for demolition, was repurposed by Parisians into an exhibition space. Since its opening in 1986, the museum has housed the world’s largest collection of Impressionist and Post-Impressionist masterpieces, including major works by Manet, Monet, Renoir, Degas, Gauguin, van Gogh, and Cézanne.
The Gare d’Orsay was built for the 1900 World’s Fair and served for 39 years as the terminus for trains arriving from southeastern France. As the number of travelers increased, longer trains became necessary—but these no longer fit within the station. During World War II, it handled mail trains and later served suburban routes around Paris. In 1970, due to underuse, the building was marked for demolition—but was later classified as a historic monument. It was then that the idea emerged to fill the gap between the classical works in the Louvre and the modern pieces in the Centre Pompidou with a new museum. Thus, the Musée d’Orsay was born, showcasing masterpieces from between 1848 and 1914. Courbet’s The Painter’s Studio, Manet’s Luncheon on the Grass, Renoir’s Dance at Le Moulin de la Galette, van Gogh’s Self-Portrait—just a few highlights from its remarkable collection.
And yes, this is where Manet’s Olympia is kept. Or at least, it’s supposed to be. In the film, the painting is stolen during a performance-art-style heist staged by Mimi and her crew, as a favor to their therapist. Bye-bye Joe does such a convincing job posing as The Thinker that the team rides the wave of success. As a result, the museum appears several times throughout the film.
