Richard Lester: Egy nehéz nap éjszakája (1964)
Bár a mai tömegkultúra is a sztárkultuszra épül, mégis nehéz elképzelni, hogy milyen őrjöngő rajongást váltott ki a Beatles a hatvanas évek fiatal nőiből. A korabeli felvételeket elnézve az Egy nehéz nap éjszakája című játékfilmjük kicsit sem túloz: a zenekarért rajongó lányok tényleg csapatostul követték őket éjjel-nappal. Voltak olyan koncertek, ahol a zenét hallani sem lehetett a boldogan sikítozó közönségtől, akiknek már az is elég volt, hogy egy teremben lehettek az idoljaikkal.
Hirtelen felívelő pályájuk elején ezzel a kissé terhes népszerűséggel találták szembe magukat a liverpooli klubokból feltört srácok, no meg azzal, hogy hirtelen egy nyárspolgár életénél is szabályozottabbak lettek a napjaik. Turné idején percre pontosan beosztott napirend, heteken át napi két koncert, mindegyik ugyanazzal a műsorral. Miközben nemcsak izgága alkotókedvű emberekről volt szó, de fiatalemberekről is, akik élni szeretnének. Ezt az furcsán feszült helyzetet, a siker és a popszakma ellentmondásosságát aknázta ki témaként az Egy nehéz nap éjszakája.
A történet mozgatórugója az, hogy egy bandai fiatal zenészei, akiket történetesen Johnnak, Paulnak, George-nak és Ringónak hívnak, megelégelik a túlszabályozottságot, és meglépnek a saját menedzserük és a saját közönségük elől. Ezernyi vidám fordulattal, csínnyel, egy fiktív, bogaras nagypapával és slágerlistás betétdalokkal zajlik a Beatles vígjátéka, amely persze a zenekar még magasabbra hype-olásában is fontos szerepet játszott. Érdekesség, hogy a dokumentumfilmnek álcázott rock'n'roll vígjáték forgatókönyvének készítéséhez az eredetileg pszichológus végzettségű Richard Lester „megfigyelte” ugyan pár napig a négy sztárt, de ők nemigen folyhattak bele a róluk szóló történetbe. Forgatáskor se improvizáltak sokat, de azért pl. John Lenonnak sikerült belecsempésznie egy-két saját húzást.
A Ruben Brandt, a gyűjtő azt a jelenetet idézi meg a filmből, amikor egy vonatkupé ajtaján egymás feje fölött kukucskálnak be a gombafrizurás srácok. Bár Ruben Brandt jóval magányosabban álldogál a vasúti fülke ajtajánál, és a Beatles-film pajkos életigenlése sem érezhető rajta.
A Beatles több filmet is készített Az egy nehéz nap éjszakáján kívül. A Mágikus misztikus utazás köré mára igazi kultusz nőtt, bár a korabeli kritika nem volt feldobva. A Sárga tengeralattjáró pedig az animációk történetének egyik legparádésabb zenéjével büszkélkedhet: két nagyszerű Beatles-lemez, a Yellow Submarine és a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band dalai hangzanak el benne. De messzemenő hatása volt a hippikorszak grafikai világára és az animációkészítésre is, még Magyarországon is (pl. János vitéz).
A Hard Day’s Night (dir. Richard Lester, 1964)
Although modern pop culture still thrives on celebrity worship, it’s hard to grasp the kind of frenzy the Beatles triggered among young women in the 1960s. Watching archival footage makes it clear that A Hard Day’s Night, their feature film, wasn’t exaggerating—the girls really did chase the band in droves, day and night. At some concerts, the screaming fans were so loud, the music couldn’t even be heard. For many, just being in the same room as their idols was enough.
At the early peak of their meteoric rise, the boys from Liverpool—who had just emerged from playing club gigs—were suddenly faced with a level of fame that made their lives even more regimented than a middle-class routine. During tours, every minute of every day was scheduled; two shows a day for weeks, each with the exact same setlist. And this, for a group of young men bursting with restless creative energy—who also simply wanted to live. This tension between success and the contradictions of the music industry is the core of A Hard Day’s Night.
The plot follows the four young band members—John, Paul, George, and Ringo—as they tire of being constantly micromanaged and escape their manager and their adoring fans. The result is a whirlwind of pranks, comic misadventures, a fictional quirky grandfather, and a string of chart-topping hits. It’s a Beatles comedy, but also a brilliant tool for boosting their already massive popularity. Interestingly, Richard Lester—who had a degree in psychology—“observed” the four stars for a few days before writing the mock-documentary-style script, but the Beatles themselves had little say in the story. They didn’t improvise much on set either, though John Lennon managed to slip in a few of his own quirks.
In Ruben Brandt, Collector, the film is evoked in the scene where the mop-haired boys peek through the door of a train compartment, one above the other. Ruben Brandt, by contrast, stands alone at a compartment door—with none of the Beatles’ playful zest for life in sight.
The Beatles made other films beyond A Hard Day’s Night. Magical Mystery Tour has since gained cult status, though it was poorly received by critics at the time. Yellow Submarine boasts one of the most dazzling soundtracks in animation history, featuring songs from Yellow Submarine and Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band. Its impact on psychedelic visual culture and animation style was far-reaching—even in Hungary, where films like Johnny Corncob show its influence.
