Brian de Palma: Aki legyőzte Al Caponét (1987)
Egy gengszterdráma, ami igaz történeten alapul, de az az igaz történet nem pont úgy esett meg. Az Al Capone szervezetét a valóságban legyőző, a maffiafőnököket börtönbe juttató csapat sértve érezte magát a könyv olvastán, amelyből a film készült, majd Brian De Palma mozija se dobta fel őket. De ez csak a háttértörténet, nem a filmet minősíti.
Brian de Palma filmje, amely angolul a The Untouchables („Érinthetetlenek”) címet viseli, 1987-ben készült, és egy sor Oscar-díjra jelölték. Sean Connery meg is kapta a legjobb férfi főszereplőnek szóló díjat a minden hájjal megkent veterán ír zsaru megformálásáért, aki segít csapdát állítani Al Capone maffiafőnöknek (Robert De Niro).
Chicagót markukban tartják a gengszterbandák, kihasználva a szesztilalom és a világválság zűrzavaros idejét. De szerveződik egy detektívcsapat a maffiabanda megbuktatására – rájuk utal a film angol címe. A film Coppola nagy filmelbeszéléseihez hasonlóan építi fel a korszak káoszát, és azt az utat, ami ezen keresztül vezet, egészen Al Capone bírósági elítéléséig. A rendező ugyanolyan késleltető feszültségépítéssel dolgozik, mint Hitchcock, a kamerahasználata pedig vegyíti a leselkedve figyelő nézőpontot a szubjektív kamerával. Nagy filmes előképeket is bevon; a legemlékezetesebb talán az a rész, ahol Eisenstein Patyomkin-páncélosának babakocsi-jelenete elevenedik meg.
De Palma a vizuális hatáskeltés mestere. Igazi stiliszta, aki maga is bevallja, hogy a történetnél és a mély gondolatoknál fontosabbak számára a terek, a képkivágás vagy a mozgás. Az Aki legyőzte Al Caponét kritikái vegyesek, egyesek klasszikusnak tartják, mások felrótták neki a forgatókönyv vagy a színészi játék hiányosságait. Mára talán kissé ki is üresedtek a történet sokszor látott fordulatai. De a szereposztás nagyszabású, és egy-egy jelenet megvillantja de Palma más filmeiből ismerős virtuozitását. Az, hogy az Armani divatház tervezte a jelmezeket, és Ennio Morricone írta a filmzenét, csak hab a tortán.
És hogy mi került be mindebből a Ruben Brandt, a gyűjtőbe? Az a penge, amivel a filmben Al Caponét borotválják, ott van Kowalski késgyűjteményében. De a rendező más filmjeiben is villannak borotvák, amelyekkel nem szívesen találkozna az ember az életben - csak üveg alatt.
The Untouchables (dir. Brian De Palma, 1987)
A gangster drama based on a true story—though not exactly how it really happened. The real team that brought down Al Capone and helped imprison top mafia figures felt offended by the book the film is based on, and they weren’t thrilled with Brian De Palma’s movie either. But that’s just background—it doesn’t define the film itself.
De Palma’s The Untouchables, released in 1987, was nominated for several Academy Awards. Sean Connery won the Oscar for Best Supporting Actor for his role as a tough, streetwise Irish cop who helps set a trap for mafia boss Al Capone (played by Robert De Niro).
Chicago is under the control of gangsters, who exploit the chaos of Prohibition and the Great Depression. But a team of lawmen begins to form with the mission of taking down Capone’s organization—the “Untouchables” of the title. The film, much like Coppola’s epic crime narratives, reconstructs the chaos of the era and the journey through it, leading to Capone’s courtroom conviction. De Palma builds tension with the delayed, suspenseful pacing reminiscent of Hitchcock, using a mix of voyeuristic angles and subjective camera work. He also draws on major cinematic references—most famously in the baby carriage scene, a homage to Eisenstein’s Battleship Potemkin.
De Palma is a master of visual impact. A true stylist, he’s admitted that he cares more about space, framing, and movement than about story or deep themes. The Untouchables received mixed reviews—some regard it as a classic, while others criticized the screenplay and certain performances. Over time, its well-worn plot twists may feel a bit dated. Still, the cast is strong, and several scenes showcase De Palma’s signature flair, familiar from his other films. The fact that Giorgio Armani designed the costumes and Ennio Morricone composed the score is just the icing on the cake.
And what made it into Ruben Brandt, Collector? The razor used to shave Al Capone in the film—now part of Kowalski’s blade collection. De Palma, of course, features razors in other films too—but they’re best admired behind glass, not encountered in real life.
