Henri Verneuil: A betörés (1971)
Ha akciófilm, akkor autósüldözés! Ma már nem készülhet hollywoodi akciófilm, ahol egy autós jelenetben ne döntenék romba a fél várost. Ezt az akciófilmes klisét a Ruben Brandt, a gyűjtő is megeleveníti, de sokkal intellektuálisabban oldja meg a film elején látható üldözéses jelenet rejtett részleteivel.
Hiszen nem mindegy, hogy egy statiszta ugrik félre a száguldó autó elől, vagy egy jól ismert Brassaï-kép főszereplőjének szoknyája lebben meg kissé, és vele együtt meglebben az az atmoszféra is, amit Brassaï klasszikussá vált fényképe közvetített.
De maga az autós üldözés is számos elemében a filmtörténet klasszikusaira épül a Ruben Brandt, a gyűjtőben. Mindenekelőtt igencsak benne van A betörés című, 1971-es francia-olasz krimi-thrille, amelynek hosszú-hosszú autósüldözésére és a bevállalós kaszkadőrmutatványaira mindenki emlékszik, aki egyszer látta. Bár látványosságban elmarad a mai CGI-os technológiával megbolondított autós üldözési jelenetektől, a hosszú üldözés dramaturgiája és a filmen belüli saját, intenzív ideje meghatározó tanulság minden azóta készült akciófilmnek. Ráadásul ezek még “valódi trükkök” voltak, elképesztő ügyesség és tervezés kellett hozzájuk.
Ez a mozifilm a maga idejében szuperprodukció volt, főszerepben az akkor már erősen sztárnak számító Jean-Paul Belmondóval, aki állítólag ebben a filmjében a legsármosabb.A történet középpontjában egy rablás áll, egy nagy értékű smaragdgyűjtemény „szabadon engedése” egy széfből, ahol addig raboskodnia kellett. A bravúros lopás elkövetői Venezuelába szeretnének szökni, de csak késve tudnak indulni, egy nyomozó pedig a nyomukba szegődik. Igen, ez egy heist-film, azaz tolvajfilm, hasonló a Ruben Brandt, a gyűjtőhöz. Ízig-vérig francia a könnyedsége, rosszfiús bája és a történetbonyolítása, és olyan erős képekkel dolgozik, mint például az egyik szereplőt elnyelő búzaszemek örvénye.
The Burglars (dir. Henri Verneuil, 1971)
If it’s an action film, it has to have a car chase! These days, no Hollywood action blockbuster is complete without a high-speed pursuit that destroys half the city. Ruben Brandt, Collector also brings this classic action trope to life—but in a much more cerebral way, especially through the hidden details of the chase sequence at the beginning of the film.
After all, it makes a difference whether a random extra jumps out of the way of a speeding car—or whether it’s the skirt of a well-known Brassaï photograph’s subject that flutters, along with the mood and atmosphere of the iconic image itself.
The chase scene in Ruben Brandt draws heavily on film history, particularly on the French-Italian crime thriller The Burglars (Le Casse), directed by Henri Verneuil in 1971. Anyone who’s seen it remembers its long, daring car chase and stunt work. Though it lacks the visual extravagance of today’s CGI-laden sequences, its pacing and internal rhythm are a masterclass in action choreography—setting a standard for every car chase that followed. And these were all real stunts, requiring incredible skill and meticulous planning.
The film was a major production in its time, starring the already legendary Jean-Paul Belmondo—said by some to be at his most charming in this role. The story centers on a heist: a high-value emerald collection must be “liberated” from its safe, where it’s been held captive. The thieves plan to escape to Venezuela, but delays put a determined detective hot on their trail. It’s a heist movie—just like Ruben Brandt, Collector—with all the stylish flair, bad-boy charm, and narrative twists typical of classic French crime cinema. It also features striking visual moments—like the surreal whirlpool of wheat grains that swallows one of the characters.
