Charlie Chaplin: Diktátor (1940)
Adolf Hitler. Benito Mussolini. Joseph Göbbels. Hermann Göring. Melyik az a film, amelynek szereplőit ilyen „illusztris” társaságról mintázták? Ráadásul nem utólag, hanem akkor, amikor még éltek! Charlie Chaplin 1940-ben készítette el róluk a Diktátor című politikai szatíráját. De utólag azt nyilatkozta, hogy ha tudott volna a nácik által működtetett lágerekről, nem csinálta volna meg.
A Diktátor arról az általános rossz hangulatról szól, amely a II. világháború előtt és idején Európában uralkodott, és görbe tükröt tart a háborúba rohanó nagyhatalmi törekvéseknek, amelyek csak vért és veszteséget eredményeznek. Helyszíne egy fiktív ország, főszereplője egy veterán borbély és egy fiktív, de sajnos nagyon is ismerős diktátor. A film fontos csavarja, hogy az amnéziás zsidó borbély és a diktátor feltűnően hasonlítanak egymáshoz. Ez nemcsak komikai elem, de végül még a történelem kerekét is vissza tudja fordítani.
Chaplin némafilmes előtörténete igencsak meglátszik ezen a hangosfilmen, és a korábbi filmjeiben kidolgozott poénjaiból is észrevehetünk nem is egyet. Klasszikus burleszkelemekkel építkezik, amelyek a negyvenes évekre már vesztettek a népszerűségükből. A némafilmek korszaka akkoriban azonban még közel volt a nézőkhöz, és sokan még jobban értékelték a film hőskorában kidolgozott, csetlő-botló, túlzó gesztusokkal dolgozó helyzetkomikumot, mint ha egy mai néző ül le megnézni a Diktátort.
Pedig érdemes, mert Diktátor pontos lenyomata a háborús korszaknak. Tulajdonképpen németellenes propagandafilmnek és háborúellenes kiáltványnak is tekinthető, de önálló művészi értékkel bír. Egy rémisztő valóság találó karikatúrája, aminek az értékéből az sem von le, hogy ma már más eszközökkel készülne el. Felforgató, sőt mozgósítő alapüzenete ugyanis időtlen: kisszerű, korlátolt senkinek ábrázolja a diktátort, aki ugyan leplezni próbálja a kisebbségi érzését, de minden gesztusa elárulja.
Nem véletlen, hogy Hitler a Diktátor láttán állítólag parancsot adott az Ötödik Hadoszlopnak Chaplin kiiktatására. Ezt végül Amerika hadba lépése akadályozta meg.
A Ruben Brandt, a gyűjtőben a Diktátor egy plakáton jelenik meg, így idéződik fel.
The Great Dictator (dir. Charlie Chaplin, 1940)
Adolf Hitler. Benito Mussolini. Joseph Goebbels. Hermann Göring. Which film features characters modeled after this “illustrious” company—not in hindsight, but while they were still alive? Charlie Chaplin created his political satire The Great Dictator in 1940. Later, he stated that had he known about the Nazi-run concentration camps, he wouldn’t have made the film.
The Great Dictator reflects the grim atmosphere that dominated Europe before and during World War II, holding a funhouse mirror up to the ambitions of warmongering powers, which bring only bloodshed and loss. The film is set in a fictional country and centers on a Jewish barber and a fictional—but unfortunately all-too-familiar—dictator. A key twist is that the amnesiac barber and the dictator look remarkably alike. This resemblance is not only a source of comedy but ultimately allows history itself to be rewritten.
Chaplin’s silent film roots are clearly visible in this talkie, with several gags echoing those he developed in his earlier works. The film is full of classic slapstick—an art form already declining in popularity by the 1940s. But the silent era was still close enough to resonate with audiences of the time, who perhaps appreciated its exaggerated gestures and physical humor even more than modern viewers might.
Still, The Great Dictator is well worth watching, as it captures the spirit of a wartime era. It can be viewed as both anti-German propaganda and an anti-war manifesto, but it also stands on its own as a work of art. A sharp caricature of a terrifying reality—its value isn’t diminished by the fact that, today, it would be made with different techniques. Its subversive, even galvanizing message is timeless: it portrays the dictator as a petty, insecure nobody who tries to mask his inferiority complex, but whose every move betrays it.
No wonder Hitler reportedly ordered the Fifth Column to eliminate Chaplin after seeing the film—an attempt ultimately thwarted by America’s entry into the war.
In Ruben Brandt, Collector, The Great Dictator appears as a poster—bringing its spirit into the film’s eclectic world.
