Az első kocsi, amit szélcsatornában teszteltek. Cseppalakú csoda, ami olyan áramvonalas, mint egy repülőgép. Az az autó, amivel két csehszlovák srác bejárta az egész világot, a sivatagoktól a dél-amerikai hegyekig, és amiben több náci tiszt halt meg, mint éles bevetésen. A kultjármű, amiből mindössze 3000 db készült, és ma annyiba kerül, mint egy Porsche. Sőt, az a modell, amelyből maga Ferdinand Porsche is inspirálódott, finoman fogalmazva.
A második világháború előtti autóipar egyik legfontosabb autóját a csehszlovák Tatra cég álmodta meg. Hogy milyen is volt a T87? Konkrétan: egy ufó. Kezdjük azzal, hogy uszonya volt. Aztán döntött szélvédője, mélyen a karosszériába süllyesztett kerekei, és persze a híres cseppformája, ami miatt még az is megesett, hogy tengeralattjárónak nézték a kocsit. Az első Tatra-modellek áramvonalas testét egy magyar származású mérnök, Járay Pál kutatásainak köszönhette a csehszlovák cég. Járay a Zeppelin-léghajókat fejlesztette tovább áramlástani szempontból. Később leszállt a földre, és autókkal is kezdett foglalkozni. Nem csoda, hogy a Tatra aerodinamika jellemzői fantasztikusak lettek: mintha nem is lenne légellenállás a világon. Emiatt a 3 literes, léghűtéses V8-as, 85 lóerős motor 160 km/h-ra tudta gyorsítani a kocsit, ráadásul 12 literes fogyasztással, ami akkoriban szenzációsan kevésnek számított.
Az autó kiváló konstruktőre, a szerkezettel korát megelőző Hans Ledwinka szeme előtt a szép hosszú, sima, egyenes német autópályák lebegtek, akkoriban volt ugyanis tervben az autópályarendszer kiépítése. A Tatra cég nem titkolt célja volt, hogy benépesítse az új utakat. Ehelyett a Tatra T87 a megszállt Csehszlovákiában lett a náci tisztek kedvenc autója. Hitler beleszeretett a futurisztikus külsejébe és tekintélyes méretébe (6 ember kényelmesen elfért benne). A német vezetők élvezték, hogy a „jövő autójával” száguldhatnak – csakhogy éppúgy, mint a jövőt, a farmotoros Tatrát is nehéz volt irányítani. Annyi balesetet okozott, hogy a szövetségesek titkos fegyvereként emlegették.
Jiři Hanzelka és Miroslav Zikmund, két csehszlovák fiatalember 1947-ben mégis úgy döntött, hogy világkörüli útra indulnak egy Tatra T87-tel, és erre magát az autógyártó céget is sikerült rábeszélniük. Végigmentek még a Núbiai-sivatagon is, és kiderült, hogy azért a korban szokatlan farmotornak igenis vannak előnyei: laza talajon is mindig volt terhelés a meghajtott hátsó kerekeken. Jiři és Miroslav hosszú utazásaik során folyamatosan tudósítottak a benyomásaikról, cikkeket és könyvet írtak, fotóztak, filmeztek, egészen addig, amíg a Szovjetunióról is le nem írták a benyomásaikat. Számos könyvük magyarul is olvasható.
Tatra T87 – The Teardrop Wonder
The first car ever tested in a wind tunnel. A teardrop-shaped marvel as aerodynamic as an airplane. A car so ahead of its time that two young Czechoslovakians drove it around the world—from deserts to mountain ranges—and more Nazi officers died in it than on active duty. Only 3,000 were ever made, and today it’s as expensive as a Porsche. It’s also the car that “inspired” Ferdinand Porsche—let’s put that delicately.
Before World War II, one of the most significant developments in automotive engineering came from the Czechoslovak company Tatra. What was the T87 like? In short: a UFO. It had a fin. A raked windshield. Wheels sunk deep into the body. And its famous teardrop shape—so extreme that people sometimes mistook it for a submarine. The car’s revolutionary form was based on research by Hungarian-born engineer Paul (Pál) Jaray, a pioneer in aerodynamics who had worked on improving Zeppelin airships. Later, he turned his attention to cars, and it showed: the T87’s drag coefficient was astonishingly low, making it feel like it sliced through the air without resistance.
Thanks to its air-cooled 3-liter V8 engine producing 85 horsepower, the T87 could reach 160 km/h—while consuming just 12 liters of fuel per 100 km, an impressively low figure for its time. Its brilliant mechanical engineer, Hans Ledwinka, designed it with Germany’s planned autobahns in mind, aiming to populate the smooth new highways with sleek, futuristic machines.
Instead, the T87 became the favorite ride of Nazi officers in occupied Czechoslovakia. Even Hitler was enamored with its futuristic design and imposing size—it seated six comfortably. German officers loved speeding in the “car of the future”—but just like the future, the rear-engine T87 was hard to control. So many fatal crashes occurred that Allied forces began jokingly referring to it as a “secret weapon.”
Still, in 1947, Jiři Hanzelka and Miroslav Zikmund, two young Czechoslovakians, convinced Tatra to lend them a T87 for a world tour. They drove through deserts like Nubia and over mountain passes, proving that the then-unusual rear engine had advantages—on loose ground, the drive wheels always had weight over them. Throughout their journey, they published travelogues, wrote books, took photographs, and shot films—until their honest reports about the Soviet Union got them into trouble. Many of their works are available in Hungarian today.
The Tatra T87 remains one of the most innovative, stylish, and enigmatic vehicles in automotive history—a true cult classic with a backstory as wild as its design.
