Renault 4 Fourgonette
A kisfiúk luxus- és sportautókról szoktak ábrándozni (többnyire a nagyfiúk is), pedig a praktikus kisautók jobban meghatározzák a hétköznapjainkat. A Renault 4-es furgonja például olyan darab, amely kevesek álmaiban szerepelt a 20. század második felében, mégis rengeteg vállalkozást segített A-ról B-re jutni. Mindegy, hogy postát, virágföldet, kábeleket vagy fél disznót kellett szállítania: olcsó volt, könnyen szerelhető és strapabíró.
A francia autógyártás 1961-ben hozta ki a Renault 4-et, a rivális Citroën 2CV modell ellenében. Bejött a terv: a Renault 4 ugyanolyan egyszerű jószág lett, mint a híres Kacsa, de jobban emlékeztetett autóra kívülről is, belül pedig puritánság nélkül tudott egyszerű maradni. Sokszorosan le is körözte a Kacsa eladási számait. Áruszállító furgonváltozata, amelyet a Ruben Brandt, a gyűjtőben is láthatunk, már az alapmodellel egyidőben megszületett. De aztán számos változata lett még, rendőrautótól a versenyautón át egészen a strandautóig.
Ma már nemigen jön szembe az utcán a Renault 4 Fourgonette, mert nem vált olyan kultautóvá, hogy bárki is szükségét érezze annak, hogy életben tartsa egy kiöregedett példányát. A Renault F4-ek általában lábon haltak meg, valamelyik út mentén végkimerültségben, miközben az utolsó cementszállítmányukat vonszolták. S valójában erre is voltak kitalálva: olyan az autó, mint egy lemezekből kialakított doboz, aminek az elejére odatettek egy eredetileg farmotornak szánt gépet. A lényeg csak annyi, hogy ne dőljön össze út közben, és minél több tyúkketrecet vagy homokzsákot lehessen belegyömöszölni.
A Renault F4 csörgött-zörgött, de elég megbízható autó volt. A kis túlzással négy csavarból álló szerkezetet ritkán kellett szervizelni, és akkor sem volt túl drága, se túl komplikált. A köztes időben pedig rendíthetetlenül falta a kilométereket. Fő ellensége a rozsda volt, ami pont a legrosszabb helyeken, a felfüggesztésnél kezdte ki – magyarán megeshetett, hogy az autó hosszas, békés belső rozsdásodás után egyszer csak leszakadt a földre.
A Renault F4 a Ruben Bramdt, a gyűjtőben egy dupla álomjelenetben jelenik meg: ezen szállítja a postás a bélyegekbe tekercselt Rubent a teherszállító repülőhöz, ahol majd egy még félelmetesebb, van Gogh ihlette postással fog találkozni.
Renault 4 Fourgonette (1961–)
Little boys dream of luxury and sports cars (and most grown men still do), but it’s the practical small cars that truly shape our everyday lives. Take the Renault 4 van, for example—a vehicle that rarely appeared in 20th-century fantasies, yet helped countless businesses get from A to B. Whether it was carrying mail, soil, cables, or half a pig, it was cheap, easy to repair, and built to last.
French automaker Renault introduced the Renault 4 in 1961 as a rival to the Citroën 2CV. The plan worked: the Renault 4 became just as simple and functional as the famous “Duck,” but it looked more like a car on the outside and remained simple on the inside without feeling spartan. It eventually outpaced the 2CV in sales. The commercial van version—featured in Ruben Brandt, Collector—was launched at the same time as the base model. Many variations followed, from police and race cars to beach vehicles.
Today, you’re unlikely to spot a Renault 4 Fourgonette on the streets. It never quite became a cult classic, and few people have the motivation to keep one running in old age. Most Renault F4s “died on their feet,” breaking down by the roadside from sheer exhaustion while hauling one final load of cement. And that was exactly their purpose: this was a box made of sheet metal, with a farm-grade engine mounted at the front. The goal was simply to hold together long enough to cram in as many crates of chickens or sacks of sand as possible.
The Renault F4 rattled and clanked, but it was a reliable little machine. Its laughably basic structure—held together by what felt like four bolts—seldom needed service, and even then repairs were cheap and uncomplicated. In the meantime, it devoured kilometers without complaint. Its main enemy was rust, which always attacked in the worst spots—around the suspension—so that one day, after years of peaceful corrosion, the car might just collapse onto the road.
In Ruben Brandt, Collector, the Renault F4 appears in a double dream sequence: it’s the vehicle used by a postman to transport Ruben—wrapped in postage stamps—to the cargo plane, where he’ll later encounter an even more nightmarish, van Gogh-inspired postal worker.
