A svájci Charles Le Corbusier (1887-1965), aki a 20. század egyik legmeghatározóbb építésze volt, pályafutása során mindössze egyetlen alkalommal tervezett bútorokat. Akkor azonban rögtön egy egész enteriőrt, azaz egy helyiség teljes berendezését álmodta meg. 90 év telt el, de ezek a bútorok azóta is mindenhol ott vannak. Még Ruben Brandt irodájában is. Igazi dizájnklasszikus!
„Csak praktikus bútorokat vásároljanak, mindig kerüljék a cifra berendezéseket. A nagy király rossz ízlésén okulni úgy lehet, ha felkeresik a régi kastélyokat.” Le Corbusier-nek markáns véleménye volt arról, hogyan lehet gazdaságosabbá, egészségesebbé és társadalmilag igazságosabbá tenni azt, ahogyan az emberek laknak. Egy jól működő „lakásgép” volt az ideálja, ami éppolyan letisztult és célszerű működésű, mint a mechanikai szerkezetek.
Az 1929-es párizsi őszi szalonon fiatal tervezőtársával, Charlotte Perriand belsőépítésszel együttműködve egy komplett bútorzattal rukkolt elő. Szekrényeket, étkező- és dohányzóasztalt, szófát, fotelt, karosszéket, forgó - és pihenőszéket mutattak be, amelyek egytől egyig a modern életforma célszerűségét és komfortosságát képviselték. Közös volt bennük, hogy acélcsőből készült fémváz merevítette őket, bőrkárpitozású felületeik mégis nagyon hívogatóak voltak. Nem hidegséget vagy puritánságot sugalltak, hanem kényelmet. És a modernségük ellenére is tekintélyt parancsoltak, már a méretük révén is.
A Le Corbusier-bútorok „kívül hordják” a csontvázukat: a látvány szerves részét alkotja a váz, a krómozott acélcsövek. Ez racionális, mégis kreatív hatást kelt. A csillogó, hűvös acélváz izgalmasan ellenpontozza a süppedő bőrpárnákat, a fekvőfotelnél pedig a cső íve szinte tenyérként öleli alulról a fekvőfelület megtörő vonalát. Nem csoda, hogy a bútorok újragyártása már a 60-as években megkezdődött, és a népszerűségük azóta is töretlen. Ma ezeknek a dizájnikonoknak a replikáit, azaz az eredetivel megegyező másolatait vásárolhatjuk meg. Le Corbusier bútorai sok reprezentatív térben felbukkannak, például hotelekben – és persze művészetterapeuták rendelőjében.
Le Corbusier Furniture (1929–)
Swiss architect Charles Le Corbusier (1887–1965), one of the most influential figures in 20th-century architecture, designed furniture only once in his career—but when he did, he created an entire interior. That was over 90 years ago, yet his pieces remain everywhere today—even in Ruben Brandt’s office. True design classics.
“Buy only practical furniture and always avoid ornate decor. You can learn from the bad taste of great kings by visiting old palaces.” Le Corbusier had strong opinions on how people should live more efficiently, healthily, and equitably. His ideal was the well-functioning “machine for living,” a home as refined and purpose-built as a mechanical device.
At the 1929 Paris Autumn Salon, in collaboration with young interior designer Charlotte Perriand, he presented a complete furniture collection. Cabinets, dining and coffee tables, sofas, armchairs, swivel chairs, and recliners—all created with the goal of making modern life more functional and comfortable. A shared feature of these pieces was a metal frame made from tubular steel, while the inviting leather upholstery added warmth. Despite their modernity, these furnishings didn’t feel cold or austere—they were luxurious, commanding presence even through their sheer size.
Le Corbusier’s furniture wears its skeleton on the outside: the visible, polished steel tubing isn’t hidden, but an essential part of the design. It creates a rational yet artistic impression. The shiny, cool steel structure beautifully contrasts the soft leather cushions, while the curved tubing of the recliner cradles the body like an open palm. It’s no surprise that reproductions of these pieces began in the 1960s, and their popularity has only grown since. Today, replicas—faithful to the originals—are available for purchase.
Le Corbusier’s iconic furniture can be found in many formal spaces, from stylish hotels to, of course, the consulting rooms of art therapists.
