Ruben Brandt, a gyűjtő
Ruben Brandt, a gyűjtő

Citroën HY / remake: Milorad Krstić

Citroën HY

Citroën HY

Egy furgon, amire mindenki felkapja a fejét – azért is, mert nálunk ritkán bukkan fel az utcán, leginkább francia filmekben láthattuk. Bezzeg a Citroën Kacsát ismerjük! De van is hasonlóság a kettő között, nem formailag, hanem szellemiségben. Ugyanannak a kornak a szülöttei, egyszerűek, könnyen szerelhetőek, sokoldalúak, sőt, még pár közös alkatrészük is van. És egyiket sem a masszivitásáért és a gyorsaságáért szeretjük.
A Citroën H-típusú autói igazi „haszonállatok”: rendőr, tűzoltó, mentő, fagyis, büfés vagy lószállító egyaránt létezett belőlük. Ezekből az elsőkerékhajtású kisteherautókból, amelyeket 1948 és 1981 között gyártottak Franciaországban és Belgiumban, közel 500 000 darab készült el. Legnagyobb erényük a nagy szállítókapacitás volt. A padló elbírt egy lovat, egy felnőtt férfi ki állva ki tudott egyenesedni benne, és a belső tér kialakítása minden centit kihasznált. No, nem arra, hogy a sofőr kényelmét biztosítsa. Az autó sebessége is legfeljebb komótosnak mondható a mai fogalmaink szerint, és manőverezni sem a legegyszerűbb vele. Már csak azért nem, mert nem túl jó a kilátás a vezetőfülkéből.  
Az biztos, hogy a Citroën HY nem a mai, inkább a 20. század első felének az autótervezését idézi fel. A célja az volt, hogy megfizethető, mindenki számára elérhető furgon legyen, ami sok-sok ember munkás hétköznapjait megkönnyíti. Jellegzetessége az alacsony padló és a hullámokkal domborított lemezek, amelyek a karosszériát alkotják. Ez az érdekes megoldás is a spórolást szolgálja. Egy közismert, harmincas évekbeli utasszállító repülőgép dombornyomott burkolata ihlette meg Pierre Franchiset tervezőt. Nagy előnye volt a hullámos lemeznek, hogy vékonyabbra lehetett venni, mivel a formájának köszönhetően merevebb. Így az anyaggal és a súllyal is takarékoskodni lehetett.
Akit a technikai részletek érdekelnek, annak még pár kulcsszó: elöl-hátul független, torziós rugós futómű, háromfokozatú váltó, hosszában beépített motor, önhordó karosszéria. Érdekes szerkezeti szexepilje a furgonnak, hogy a futómű kialakítása miatt a két oldalán nem azonos a tengelytáv; konkrétan hátrébb van a baloldali hátsó kerék.

 

Citroën Type H (1948–1981)
A van that turns heads—partly because it's a rare sight on local streets and mostly known from French films. We’re all familiar with the Citroën 2CV (“the Duck”), and while it doesn’t look like the H-Type, the two vehicles share a common spirit. Both are products of the same era: simple, easy to repair, versatile, and even share a few components. Neither is admired for its speed or sturdiness.

The Citroën Type H vans were true “workhorses”: they were used as police vehicles, fire trucks, ambulances, ice cream vans, food trucks, and even horse transporters. Manufactured in France and Belgium between 1948 and 1981, nearly half a million units were produced. Their greatest strength was cargo capacity. The floor could support the weight of a horse, an adult man could stand upright inside, and every inch of the interior was designed for maximum utility. Not for the comfort of the driver, though. By today’s standards, the vehicle’s speed was modest at best, and maneuvering it wasn’t easy—mainly because the driver’s visibility was quite poor.

The Citroën HY evokes a very different era of automotive design—the first half of the 20th century. It was built to be affordable and accessible, a van for the working person’s everyday grind. Its most recognizable features are its low floor and the corrugated metal body panels. This quirky design element was actually a cost-saving measure. Designer Pierre Franchiset took inspiration from a well-known 1930s passenger airplane whose embossed skin gave the van’s body both strength and a unique look. The corrugated panels could be made thinner thanks to their rigidity, saving both material and weight.

For the technically inclined, here are a few more keywords: fully independent suspension front and rear with torsion bars, three-speed gearbox, longitudinally mounted engine, and unibody construction. One particularly curious structural feature is that, due to the suspension layout, the wheelbase isn’t the same on both sides—the left rear wheel is actually set farther back.