A Mercedes-Benz W 198 a Mercedes-Benz márka sportautója volt, amelyet a Daimler-Benz cég 1954 és 1963 között gyártott. Kupé- és kabrióváltozata Mercedes-Benz 300 SL név alatt futott, és a leggyorsabb kocsi volt akkoriban az utakon. Bár régen volt már, hogy ez számított menő autónak, a „szárnyas Mercit” több 21. századi felmérésben is az évszázad sportautójának választották.
Igen, a Mercedes-Benz már 1954-ben bemutatta, hogy milyennek kell lennie egy gyors, kétajtós kupénak. Ráadásul olyan különleges szárnyformában nyíltak az ajtajai, hogy még azt is elbűvöli, aki be van oltva a kocsik ellen. Ma is akad autómodell, ami a felfele nyíló, kinyitva sirályszárnyra emlékeztető ajtókat használja. Pedig eredetileg kompromisszumként születtek meg – de ne legyenek ennél kellemetlenebb kompromisszumok!
Miért 300 és miért SL? A 300 a hengerűrtartalom centiliterben mérve, az SL pedig a „super-leicht”, azaz „szuperkönnyű” rövidítése. Bár ezt nem volt egyszerű tisztázni, mert a Mercedes-Benz nem hozta nyilvánossá az SL rövidítés hivatalos feloldását – sokszor szóba került a „sport-könnyű” kifejezés is.
Az 50-es években a Mercedes tarolt az autóversenyeken, és úgy gondolták, hogy a Grand Prix-legendává vált W194-es modelljük nagy siker lenne utcai autóként is, főleg az USA-ban. A W194-nek nem is a motorja volt a nagy szám, hanem a rendkívül könnyű, alumínium térvázas karosszériája, illetve az aerodinamikus formája: ez a kettő segítette a lenyűgöző végsebesség elérésében. Ebbe a speciális kialakítású karosszériába nem lehetett volna hagyományos ajtókat vágni, ezért kapott szárnyakat az autó, minden értelemben. Volt olyan változata, ami 260 km/h-ra is fel tudott gyorsulni.
A 300 SL kupék ma 1 millió dollár alatt nemigen cserélnek gazdát, de eredetileg sem dobták csak úgy az ember után. Mohammad Reza Pahlavi iráni sah, Herbert von Karajan karmester és persze a Hollywood-sztárok: Tony Curtis, Sophia Loren, Romy Schneider, Clark Gable... Igencsak válogatott és sebességmániás társaság volt az, amelyik megengedhette magának a 300 SL-t. A gazdagságukban és sebességmániájukban is emlékeztetnek Emil Jellinekre, egy osztrák diplomatára a 19-20. század fordulójáról. De ki ő, és hogy jön ide egyáltalán?
A Mercedeseket ugyebár a Daimler-Benz AG gyártja. A cég nevét nem nehéz megmagyarázni: a világ első automobilját Carl Benz készítette, a másodikat Gottlieb Daimler, majd 1926-ban összeolvadt a két kiváló mérnök vállalkozása. A márkanevük azonban nem Daimler-Benz lett. Itt jön a képbe Emil Jellinek. Jellinek nemcsak diplomata volt, de üzletember is, aki hitt a technikai fejlődésben. 1897-ben vásárolt egy akkor újdonságnak számító dolgot: egy automobilt. De csalódott benne, túl lassúnak találta. Megkérte a gyártót, hogy fejlesszenek neki egy gyorsabbat. Megtették, ő pedig segített árusítani Daimler autóit. Ahhoz viszont ragaszkodott, hogy a felpöccintett autót a kislányáról nevezzék el – Mercedesnek.
Mercedes-Benz 300 SL (W 198, 1954–1963)
The Mercedes-Benz W 198 was the sports car of the Mercedes-Benz brand, manufactured by Daimler-Benz between 1954 and 1963. Its coupé and convertible versions were marketed under the name Mercedes-Benz 300 SL—and at the time, it was the fastest car on the road. Though it’s been a long time since this was considered a “cool” car, the “Gullwing Merc” has still been voted the sports car of the century in several 21st-century surveys.
Yes, already in 1954, Mercedes-Benz showed the world what a fast, two-door coupé should look like. What’s more, its doors opened in such a distinctive wing-like manner that even those who aren’t car enthusiasts are captivated by it. Some car models today still use upward-opening doors reminiscent of a seagull’s wings. Originally, though, they were a practical compromise—but few compromises are as elegant as this one.
Why “300” and why “SL”? The “300” refers to the engine displacement in centiliters, and “SL” is short for super-leicht, meaning “super light.” Though this abbreviation was never officially clarified by Mercedes-Benz—sport-leicht, or “sport light,” has also been cited often.
In the 1950s, Mercedes dominated motor racing and believed that their Grand Prix legend, the W194, could become a hit as a street car—especially in the U.S. The W194 wasn’t remarkable for its engine, but for its extremely lightweight aluminum space frame and aerodynamic shape, both of which contributed to its impressive top speed. This special frame design didn’t allow for conventional doors, which is how the car got its “wings”—in every sense. Some versions could reach speeds up to 260 km/h (162 mph).
Today, 300 SL coupés rarely change hands for less than $1 million, and even back then, they weren’t exactly affordable. Owners included Shah Mohammad Reza Pahlavi of Iran, conductor Herbert von Karajan, and of course Hollywood stars like Tony Curtis, Sophia Loren, Romy Schneider, and Clark Gable. A select, speed-obsessed group, they all shared a passion—and a profile—not unlike that of Emil Jellinek, an Austrian diplomat at the turn of the 19th and 20th centuries. But who was he, and what’s his connection to all this?
Mercedes vehicles are manufactured by Daimler-Benz AG. The company name is easy enough to explain: Carl Benz built the world’s first automobile, Gottlieb Daimler the second, and in 1926, their companies merged. But the brand name wasn’t Daimler-Benz. Enter Emil Jellinek. Not only a diplomat but a savvy businessman with a deep belief in technical progress, Jellinek bought a then-new invention in 1897: an automobile. He was disappointed—it was too slow. He asked the manufacturer to develop a faster one. They did, and Jellinek began selling Daimler cars. But he insisted the souped-up vehicle be named after his daughter—Mercedes.
