Ruben Brandt, a gyűjtő
Ruben Brandt, a gyűjtő

Súlyemelőnő / remake: Milorad Krstić

Súlyemelőnő

Súlyemelőnő

Eltépi a teste köré csavart láncot. Vasrudat hajlít és ágyúgolyókkal zsonglőrködik. Puszta kézzel megállít egy lovasfogatot. Kocsin álló elefántot húz el a fogaival a cirkusz porondján. Felemel egy mozgó körhintát, amiben emberek ülnek. Sőt, megemeli a pódiumot, a rajta ülő közönséggel együtt. Ki az, aki ilyesmire képes? Nem az illuzionista, mert mindebben nincsen semmi bűvésztrükk – csak hatalmas testi erő és összpontosítás. És talán nem árt időnként megenni egy egész ökröt is, ahogy az ókori Görögország legismertebb erőművésze, a krótoni Milón tette.

Minden évszázadnak megvolt a maga erőművésze, aki nem csupán hatalmas erejével tűnt ki, de látványos mutatványokat is ki tudott találni a közönség szórakoztatására. A 6. században élt krétai Milón úgy ette meg a már említett ökröt, hogy előbb a vállán körbehordozta az arénában, majd puszta kézzel agyonütötte, és a sült ökröt a közönség szeme láttára fogyasztotta el pár órával később. De Milón az erejét nem csak az emberek elkápráztatására használta. Feljegyezték róla, hogy egy összeomló épületben egyszer addig tartotta a tetőtartó oszlopot, amíg mindenki ki nem menekült az épületből. (Ő maga vajon hogyan jött ki?)

Számos későbbi erőművész tekintette példaképnek Milón teljesítményét és a „show” iránti érzékét. Például Louis Cyr, akit a 19. század végén a világ egyik legerősebb embereként tartottak számon. Cyr képes volt arra, hogy felemeljen egy lovat a földről, feltoljon egy vasúti kocsit a hegyre, és egyetlen ujjával is több száz kilós súlyt bírt el. De Cyrnek ahhoz is volt tehetsége, hogy meghökkentő fordulatokkal és humorral kombinálja az erőmutatványokat. Váratlanul megemelte például a széksorokkal megtömött pódiumot, a nézők nagy riadalmára.

A cirkusz és a mutatványos sátrak erős emberei között nőket is találunk. A huszadik század első felének híres „női Herkulese” az erőteljes testfelépítésű, de bájos arcú Katharina Brumbach volt, művésznevén Katie Sandwina, akit senkinek sem sikerült legyőznie. Pedig minden fellépésekor felszólította a publikum vállalkozó kedvű férfijait, hogy próbálják meg őt a földre nyomni – 100 márkányi díj reményében. Egyszer jelentkezett egy alacsony, vézna, munkanélküli artista, akit Katharina pillanatok alatt földhöz is vágott. A férfinak több se kellett, rögtön megkérte a művésznő kezét. 52 évig tartó házasságuk alatt világszerte felléptek a közös számukkal, amelyben az asszony – sok súlyos tárgy mellett – a saját férjét is a feje fölött pörgette. Katharina szinte kultusz tárgyává vált Amerikában. A világ nyolcadik csodájának, isteni titánasszonynak nevezték; ő maga pedig aktív szerepet vállalt a női egyenjogúsági mozgalomban.