A rúdtánc műfaja közismert, sőt sokak számára az sem újdonság, hogy van sportváltozata is, ahol csábító vonaglás helyett komoly testi erőre és akrobatikai tudásra van szükség. De létezik egy ennél is nagyobb kihívást jelentő, hasonló mozgásforma is: a kínai rúd, amely az elmúlt években vált különösen népszerű cirkuszi számmá. Látszólag minden erőfeszítés nélkül szaladnak fel az artisták a függőleges rúdon, hogy aztán fejjel lefelé bukfencezzenek le rajta. Amikor a filmben Mimi futtában megpördül a lámpaoszlop körül, kicsiben ő is ezt a mutatványt idézi meg.
Nemrégiben még Kínába kellett utazniuk az artistáknak, ha mesterfokon el szerették volna sajátítani a függőleges rúdon végzett, a torna és az akrobatika elemeiből álló mutatványokat. Ma már Európában és Amerikában is tanítják, és egyre népszerűbb. Nem csoda, hiszen hihetetlen látványt nyújtanak ezek a kompozíciók, olyanok, mintha nem is függőlegesen álló rúdon végeznék őket. Mire gondoljon egy átlagember, amikor azt látja, hogy az artista a két kezével kapaszkodva sétál fel a hatméteres rúdon, miközben a teste a rúdra merőlegesen, vízszintesen áll? Talán arra, hogy megszűnt a gravitáció. De arra már nincs is magyarázat, amikor az artista partnere kilép a vízszintesen kitartott testre, és belekezd a saját mutatványaiba.
Az biztos, hogy a kínai rúd egyike azoknak az akrobataszámoknak, ahol a legnagyobb erőbedobással kell dolgozniuk az artistáknak, nagy izomerőt kell mozgósítaniuk. Egy artistaoktató így foglalta össze, hogy hogyan tanítja kínai rúdra a tanítványait: „A tempó, a ritmus és a zeneiség adja a munkánk alapját, a testi felkészültség pedig a fejlődés elengedhetetlen eszköze. Az eszközön súllyal és anélkül is dolgozunk, és váltogatjuk a dinamikát (erő, robbanékonyság, kitartás...).”
A rúdtánctól (pole dance) nem csak az különbözteti meg a kínai rudat, hogy a kínai rúd jóval hosszabb, azaz az akrobatának a magassággal is meg kell barátkoznia, és nagyobb a függőleges mozgástere. Fontos eltérés az is, hogy a kínai rúd – a rúdtánc rúdjával ellentétben – gumibevonattal rendelkezik. Ez másféle fogást és mozdulatokat tesz lehetővé. Máshogyan lehet kivitelezni a csúszásokat és a dinamikus mozdulatokat – és az akrobatáknak folyamatosan figyelniük kell, hogy a tapadós felületű rúd meg ne „égesse” őket.
The Chinese Pole: Defying Gravity with Strength and Precision
Pole dance is a well-known performance genre, and many are now also familiar with its athletic variation, which emphasizes strength and acrobatics over sensual movement. But there’s an even more demanding form of vertical movement: the Chinese pole—a circus discipline that has gained increasing popularity in recent years. In this act, performers seem to race effortlessly up the tall vertical pole, only to flip down headfirst in dramatic spins. When Mimi twirls around a lamp post mid-run in Ruben Brandt, Collector, she briefly evokes this exact kind of motion.
Until recently, aspiring artists had to travel to China to master this art form, which combines elements of gymnastics and acrobatics. Today, Chinese pole is taught across Europe and North America and continues to grow in popularity. And it’s no wonder—these performances often seem to defy the laws of physics. What else could one think when a performer walks up a six-meter pole using only their arms, body held out horizontally, perpendicular to the pole? It looks as though gravity simply stopped working. And when a second performer climbs onto the rigidly held body and begins their own routine, logic takes another leap.
The Chinese pole is one of the most physically demanding circus apparatuses. It requires immense upper body and core strength. One circus coach explained his teaching approach: “Tempo, rhythm, and musicality are the foundation of our work. Physical conditioning is essential for progress. We train both with and without added weight, switching between dynamics—strength, explosiveness, endurance.”
Unlike pole dance, which uses a shorter, smooth, metal pole, the Chinese pole is much taller, giving performers a far greater vertical range. It also has a key difference: the surface is covered in rubber. This alters how performers grip and move, enabling dynamic maneuvers but also requiring constant awareness—the friction of the rubber can cause burns if not handled carefully.
Equal parts grace and grit, the Chinese pole is where muscle meets momentum—and the impossible becomes routine.
