Ruben Brandt, a gyűjtő
Ruben Brandt, a gyűjtő

Egyensúlyozás a hőlégballonon / remake: Milorad Krstić

Egyensúlyozás a hőlégballonon

Egyensúlyozás a hőlégballonon

Az egyensúlyozás a testi és lelki kiegyensúlyozottság művészete. Mimi olyan könnyedén lóbálja a lábát a hőlégballon szélén ülve, hogy belőle is ez a harmónia sugárzik. Szigorúan technikai szempontból viszont úgy foglalható össze az egyensúlyozó mutatványok lényege, hogy az artista „vagy a rekvizit súlypontját tartja magához képest a megfelelő helyen, vagy saját súlypontját tartja a rekvizithez képest a megfelelő helyen”: Magyarán: finom mozdulatokkal ügyeskedik, hogy az egymáson táncoló kellékei le ne boruljanak, vagy pedig ő maga le ne pottyanjon valamiről – például a kifeszített kötélről vagy a talpa alatt mocorgó létráról.

Talán a legismertebb egyensúlyozó szám, amely nemcsak a cirkuszban, de a vásárokban is régóta felbukkan, a kötéltánc. Már az ókori Rómában is népszerű volt. Ott a vékony bélhúrokon egyensúlyozó artistákat légtáncosoknak nevezték, mivel messziről nézve úgy tűnt, mintha szabadon lépdelnének a levegőben. Aszerint, hogy mennyire feszes a vízszintesen rögzített kötél vagy drót, és milyen magasságban van, különbözőféle mutatványokat lehet végrehajtani rajta. Régóta kedvelt nehezítése a kötéltáncnak, hogy az artista bekötött szemmel, gólyalábon vagy a lábfejére húzott kosarakkal egyensúlyoz a kötélen. Sőt, talicskában embereket tol végig rajta, biciklivel, egykerekűvel, motorral balanszíroz, és persze spárgákat, ugrásokat, szaltókat mutat be.

Emberi piramisok is gyakran épülnek erre az ingatag alapra. Nem csak páros egyensúlyszámokat láthatunk a kötélen, ahol a felül lévő „obermann” a társa (az „untermann”) fején vagy vállán egyensúlyoz. A magasban feszülő kötélen akár hét ember is felzsúfolódhat egymás hegyére-hátára, pontosabban az untermannokéra, és a vállukat meghosszabbító rúdra.

Cirkuszban 8-10 méter magasan szokott lenni a legmagasabb kötél, de szabadban akár több száz méter is kihúzzák. A nem feszes kötélen az artisták kis lengésekkel őrzik meg az egyensúlyukat. A kifeszített kötélen vagy dróton viszont gyakran használnak az egyensúlyozást segítő eszközöket, például rudat, amely max. 30 kg-os súlyával, illetve 5 és 20 méter közötti hosszával a természetesnél lejjebb helyezi az artista súlypontját. Szabadban, nagy magasságban szinte lehetetlen segédeszköz nélkül egyensúlyozni, hiszen a szél is nehezíti az akrobata dolgát. De cirkuszban is merész mutatványnak számít, ha az artisták a magasan lévő, feszes kötélen rúd nélkül végeznek nagy mozgásokat: átugorják a kötélen ülő társukat, hátrafelé szaltóznak, vagy mondjuk heves kardpárbajba kezdenek egymással.