Richter Kevin, a Richter-cirkuszdinasztia fiatal lovasakrobatája 1 éves korában ült először lovon az apja ölében, 4 évesen pedig már ő is ott volt a manézsban előadás közben. Kisgyerekeket nem csak azért szokás bevonni a cirkuszi műsorba, mert a nézők rögtön elolvadnak, amint meglátják őket. A cirkusszal foglalkozó családokban természetes, hogy generációról generációra adják tovább a szakmát. Aki pedig pici korától kezdve kint van a porondon, annak vérévé válik az előadóművészet, a közönséggel való kapcsolat.
Mire készül ez a kisfiú, aki karikával a kezében ácsorog a film cirkuszi jelenetében? Azt a régi gyerekjátékot akarja játszani, amire a „megy, mint a karikacsapás” szólásunk utal? Vagy bonyolultabb mutatványokat is tud már? Karikaugrást tanuló kis akrobata éppúgy lehet, mint hullahopp-karikákat maga körül pörgető vagy fémkarikákat dobáló zsonglőr. Akárhogy is, ez a fiúcska igazi cirkuszi gyereknek tűnik. Az általában családi vállalkozásként működő vándorcirkuszoknál mindig is jellemzőek voltak a sokgenerációs cirkuszdinasztiák, ahol a család tagjai emberemlékezet óta a cirkuszban dolgoztak.
Ahogy Wertheim István cirkuszvezető fogalmazott egy interjúban: „Én például megtanultam édesapámtól lovakat idomítani, emellett kést dobálok, egykerekűn biciklizek, zsonglőrködöm, bohóckodok, drótkötélen megyek, ha kell. A fiaim meg a lányom szintén.” De a műsorban való fellépés mellett a család tagjai jegyet is szednek, megetetik a majmot és az óriáskígyót, vagy épp kellékeket készítenek. Azaz ellátnak minden szükséges feladatot a cirkusz körül. A gyerekek ebben a különleges, zárt világban nőnek fel, és a szakképzést adó iskolákba is más cirkuszosokkal járnak együtt. Van olyan nagy cirkusz is, amely saját, utazó iskolát működtet a kicsiknek. Ha felnőnek a fiatalok, általában az is magától értetődő számukra, hogy szakmabelit válasszanak párjuknak. Egy civil hogyan is bírná ezt az életformát? Gyakran a friss szerelmespár közös számot talál ki magának, hogy együtt léphessenek fel, együtt mozoghassanak a nagyvilágban. De ha például késdobó számban dolgozik együtt a páros, ott a családi konfliktusokat jobb még a porondra lépés előtt lezárni.
Akinek nem bűvész az anyja vagy nem bohóc a nagyapja, mégis érdekli a cirkusz, az se csüggedjen: Magyarországon és más országokban is már egészen fiatal kortól be lehet csatlakozni az artistaképzésbe. Csak jó erőnlét, ügyesség, egyensúlyozó és koordinációs készség kell hozzá. Ahogy Richter Richárd akrobata fogalmazott egy interjúban: „Én öt évesen kezdtem el zsonglőrködni két karikával. Minden nap gyakoroltam, aztán tíz éves koromra már ment hattal is. Ugyanez volt a levegőben szaltózással is. Ötezerszer el kellett próbálnom védőkötéllel, aztán még sokszor arcra esnem, mire hibátlanul begyakoroltam a mozdulatot, és védőháló nélkül is ment a levegőben.”
Born into the Ring: Growing Up in a Circus Family
Kevin Richter, a young equestrian acrobat from the famous Richter circus dynasty, first sat on a horse at the age of one—on his father's lap. By four, he was already performing in the ring. In circus families, involving children in the show isn’t just about winning over the audience with cuteness—it’s part of a long tradition where the craft is passed down through generations. For those who grow up under the big top, performing and connecting with the audience becomes second nature.
What is the little boy in the circus scene of Ruben Brandt, Collector planning to do as he stands holding a hoop? Is he about to play the old game that inspired the Hungarian expression “going smoothly, like a rolling hoop”? Or is he already mastering more complex tricks? He could be an aspiring acrobat learning to jump through hoops, a hula-hoop artist, or a juggler tossing metal rings. Whatever the case, he clearly belongs to the world of the circus. Multi-generational circus families are common in traditional traveling circuses, where everyone pitches in and the ring is more than just a stage—it’s a way of life.
As circus director István Wertheim once said in an interview: “I learned horse training from my father. I also throw knives, ride a unicycle, juggle, clown around, and walk the tightrope if needed. And so do my sons and daughter.” In addition to performing, family members also sell tickets, feed the monkeys and pythons, and build props—doing whatever is necessary to keep the circus running. Children grow up in this tight-knit world and often attend performing arts schools alongside other circus kids. Some larger circuses even operate their own traveling schools to accommodate the nomadic lifestyle. And when those kids grow up, it often seems natural for them to find partners within the profession. After all, who outside the circus could understand this life? Many new couples even develop their own act so they can travel and perform together. Of course, if the act involves knife-throwing, it’s best to resolve any arguments before stepping into the ring.
But you don’t have to be born into it. In Hungary and many other countries, it’s possible to join circus training from a young age. All you need is strength, agility, balance, and coordination. As acrobat Richárd Richter once put it: “I started juggling with two rings when I was five. I practiced every day and by the time I was ten, I could juggle six. It was the same with somersaults in the air—I had to rehearse it 5,000 times with a safety harness, then fall on my face many more times before I could do it flawlessly with no net.”
