Talán a légiakrobatika az, ahol az ember a legközelebb kerül a repüléshez. Amikor a filmben Mimi leesik a helikopterről, de az utolsó pillanatban elkapja a lelógó kötelet, úgy tűnik, mintha éppolyan otthonosan mozogna a levegőben, mint a talajon. Mimi a korábbi cirkuszi pályafutása során valószínűleg gyakorlottá vált a légiakrobatikában is. Ott pedig kedvelt eszköz a függőleges kötél vagy kendő: mindkettő különösen látványos és elegáns mutatványokat tesz lehetővé.
A cirkuszban használatos, függőlegesen lelógó kötelet vagy kendőt úgy rögzítik a plafonon, hogy teljesen körbe tudjon fordulni. A speciális anyagból készülő kötél 4-5 cm vastag. A selyemre hasonlító kendő (tissue vagy aerial silk) viszont széles, rugalmas poliészterszövet, amely szintén egy kampóról lóg le egyenesen vagy hurkot alkotva. Az akrobata úgy tud fennmaradni a kötélen vagy kendőn, hogy a testrészei köré csavarja az eszközt. Hasonló segédeszközök még a hámok, amelyeket az artisták általában a csuklójuk vagy bokájuk köré hurkolnak, úgy tudnak fennmaradni a levegőben.
A függőleges kötélen vagy kendőn a legkülönbözőbb lógásokat és figurákat lehet végrehajtani. Ebben a különféle felmászásoknak és magasból való leeséseknek épp akkora szerepük van, mint a kötélbe vagy kendőbe csavarodba bemutatott statikus, látványos pózoknak. A statikus pózokat annál könnyebb végrehajtani, minél több ponton érintkezik a kötél vagy a kendő az artista testével. Vannak olyan csavarási módok is, például az ún. „denevér”, amelyek lehetővé teszik, hogy a fejjel lefelé lógó artistának egyáltalán ne kelljen a kezével/karjával hozzáérnie a kendőhöz vagy kötélhez. Más lábcsomók viszont olyan pózt tesznek lehetővé, ami úgy néz ki, mintha az artista kapaszkodás nélkül állna a levegőben.
A kötélen és kendőn végezhető mászás, a statikus pózok, a csúszás és az esés közül természetesen az esés a legveszélyesebb. Sokszor valóban szabadesésről van szó – persze az artista az utolsó pillanatban elkapja a kötelet vagy kendőt, nem ér földet. De a közönség nagy elképedésére gurulhat is a kendőn, vagy különféle átfordulásokat, pl. szaltókat csinálhat. A mutatvány megtervezésekor játszani lehet azzal is, hogy az eszközt (kötél, kendő, hám) mindkét végén rögzítik-e, vagy kileng a levegőben, esetleg körbe-körbe halad. A selyemhatású, enyhén áttetsző kendő kifejezetten lírai látványt nyújt, ezért művészibb, szépséges látványvilágú előadásokat szoktak létrehozni vele.
Aerial Acrobatics: Dancing with Gravity
Perhaps no circus discipline brings humans closer to the sensation of flight than aerial acrobatics. In Ruben Brandt, Collector, when Mimi falls from a helicopter and catches the dangling rope at the last second, she appears just as comfortable in the air as she does on solid ground. This suggests she may have had a background in aerial performance—where vertical ropes and silks are among the most visually stunning and elegant apparatuses.
The vertical rope or silk, used in the circus, is suspended from the ceiling in a way that allows it to rotate fully. The rope is typically made of special material and is about 4–5 cm thick. The silk (also called tissue or aerial silk) resembles real silk but is actually a strong, stretchy polyester fabric. It hangs from a hook either as a single strand or folded into a loop. Aerialists stay aloft by wrapping parts of their body around the rope or silk. Other tools, like wrist or ankle harnesses, are also used to suspend performers in the air.
On vertical rope or silk, artists can perform a wide range of hangs, drops, and poses. Climbing and dramatic falls are just as important as the beautiful, often static poses created by wrapping themselves in the apparatus. The more contact points the performer has with the fabric or rope, the easier it is to hold a pose. Some wraps—like the “bat”—allow the performer to hang upside down without using their hands or arms at all. Other foot wraps create the illusion of standing still mid-air without any visible grip.
Of all the movements—climbing, posing, sliding, and falling—it’s the fall that is naturally the most dangerous. Often it involves a real freefall—until the performer catches themselves at the last moment. To the audience’s amazement, the artist may tumble down the silk, roll, or execute flips such as somersaults. The design of the act can also play with whether the apparatus is anchored at both ends, swings freely, or spins in the air. The semi-translucent, silk-like fabric lends itself to a lyrical, almost poetic atmosphere—making it a favorite for more artistic and visually graceful performances.
