Honnan jön a hasbeszélő hangja? A kezében tartott bábuból? Vagy inkább a hasából? Sokáig valóban ez utóbbit gondolták. De ha eltekintünk attól az ókori magyarázattól, hogy az illetőnek egy démon ül a hasában, mégis hogyan jöhetnének beszédhangok valakinek a köldöke mögül? A hasbeszélők hasonlóan képzik a hangokat, mint mindenki más, csak éppen nem mozog a szájuk közben. El tudják érni, hogy a nézőnek olyan érzése legyen, mintha máshonnan jönne a hang – és ezt az illúziót a kezükben tartott bábuval még jobban meg is erősítik.
Többféle hasbeszélő technika létezik, de egyik esetben sem a hasban képződik a hang. Nem is kellenek különleges üregek, furcsa testi adottságok hozzá, bárki meg tudja tanulni. Próbáld csak meg: azokat a hangokat, amelyeknek a képzésében nem vesznek részt az ajkak, te is könnyen ki tudod mondani úgy, hogy nem mozog közben az állkapcsod, csak a nyelved. Például azt a szót, hogy „sajnos”. A b, p, f, m és a többi olyan betű, aminek a kimondásához össze kell szorítani az ajkakat, már nehezebb ügy. Itt különböző módokon segítenek magukon a hasbeszélők, például megtanulják az ínyüket használva kiejteni ezeket a hangokat, vagy tudatosan elkerülik őket a szövegükben.
A legismertebb ókori hasbeszélő athéni Euryklész volt, aki a jósképességét a hasbeszélés mutatványával tette még misztikusabbá. A középkorban aztán az udvari bolondok kedvelt tréfája lett. Az már kevésbé volt vicces, hogy néha egy kis hasbeszélés elég volt ahhoz, hogy valaki varázslónak vagy boszorkánynak kikiáltva a máglyán végezze.
100 évvel ezelőtt az volt a hasbeszélők legkedveltebb száma, hogy gyorsan váltogatva a hangokat a legkülönbözőbb karaktereket és bábukat szólaltatták meg. A 20. század közepén néhány hasbeszélő annyira népszerű volt, hogy akadt olyan, aki még rádióadásban is szórakoztatni tudta a közönséget – pedig ott még az sem látszott, hogy közben nem mozog a szája. A hasbeszélés ma önálló szám a cirkuszban, de a bohóc és az egész estét konferáló műsorvezető is be szokta építeni a műsorába.
The Ventriloquist’s Illusion: A Voice Without a Moving Mouth
Where does a ventriloquist’s voice come from? From the puppet in their hand? Or from deep within their belly? For a long time, people believed the latter. In ancient times, it was even thought that a demon might be speaking from inside the ventriloquist’s stomach. But if we set aside supernatural explanations, how could speech possibly come from behind someone’s navel? The truth is, ventriloquists produce sound just like anyone else—they simply train themselves to do so without moving their lips. They create the illusion that the voice is coming from elsewhere, and the puppet in their hand helps reinforce that trick.
There are various ventriloquist techniques, but none of them involve the actual stomach. You don’t need special cavities or unusual physical traits to learn it—anyone can. Try it yourself: you can pronounce sounds that don’t require the lips to move using only your tongue and breath, without moving your jaw at all. For example, try saying the word “unlucky”. Letters like B, P, F, and M—which require the lips to press together—are more difficult. Ventriloquists have different ways to work around this: some learn to mimic these sounds using their gums, others simply avoid words that include them.
The most famous ventriloquist of ancient times was Eurycles of Athens, who used his vocal trickery to lend an aura of mysticism to his oracles. In the Middle Ages, ventriloquism became a favorite gag of court jesters. But it wasn’t always funny—some people accused of ventriloquism were declared witches or sorcerers and met a tragic fate at the stake.
A hundred years ago, ventriloquists often wowed audiences by rapidly switching voices between wildly different characters and puppets. In the mid-20th century, a few became so popular that they even performed on the radio—managing to entertain listeners without the visual proof that their lips weren’t moving. Today, ventriloquism is a standalone circus act, but you’ll also find it folded into clown performances or used by hosts emceeing an entire evening’s show.
Whether mystifying, humorous, or both—ventriloquism continues to astonish by making the impossible seem effortless.
