Ruben Brandt, a gyűjtő
Ruben Brandt, a gyűjtő

Átugrás a helikopterre / remake: Milorad Krstić

Átugrás a helikopterre

Átugrás a helikopterre

Az ún. repülő trapézt Jules Léotard francia artista találta ki az 1800-as években. Ő épített először artistaszámot arra, hogy egyik trapézról átugrik a másikra, és közben szaltókat csinál a levegőben. Annyira elkápráztatta a nagyközönséget ezzel, hogy még sláger is született róla „The Daring Young Man on the Flying Trapeze” címmel („A bátor fiatalember a repülő trapézon”). Azóta sincs cirkuszi előadás, amelyben ne repdesnének légtornászok trapézról trapézra. A Ruben Brandt, a gyűjtő egyik üldözési jelenetében is láthatunk egy mozdulatot, ami erre a cirkuszi számra emlékeztet: Bye-bye Joe száll a levegőben, majd egy szép lengéssel elkapja a helikopter talpát.

A trapéz olyan, mint a világ legegyszerűbb hintája: egy igen strapabíró rúd, amelynek kötelet erősítenek a két végére. A legkülönbözőbb gyakorlatokat mutatják be rajta az artisták: lengést, egyensúlyozó pózokat (pl. fejenállást), eséseket, lógásokat és különböző támaszpózokat.

A lehetőségeket gazdagítja a trapéz többféle formája is. A statikus trapéz rögzítve áll, a lengő trapéz viszont ingamozgást tud végezni. Az artista ennél a két trapézfajtánál csak egy trapézt használ a mutatványához, azon csinálja végig az akrobatikus elemeket. Repülő trapéz esetében viszont csak úgy repkednek a több trapéz között az artisták, és a levegőben piruetteket, szaltókat és más figurákat mutatnak be, jó ritmusban elkerülve azt is, hogy összeütközzenek a levegőben. Az összes olyan trapézmutatványnál, ahol az artisták ellendülnek a trapézról, tizedmásodpercnyi pontossággal kell végrehajtaniuk a levegőben a szaltókat és ugrásokat.

A statikus és lengő trapézon inkább egyéni és páros számokat szoktak végezni, míg a repülő trapéz a nagyobb csoportok eszköze, ahol legalább egy ember elkapó szerepben van, a többiek pedig szállnak a levegőben. Az elkapónak külön ülése van a levegőben, hogy meg tudja fogni és tovább tudja lendíteni a társait. A trapéznál előnyt jelent az alacsony testsúly, ezért gyakran a trapéz az egyik első eszköz, amit egy légiakrobata még gyerekként megtanul – aztán ahogy növekszik és erősödik, lehet, hogy átvált más eszközre.