Tudtad, hogy a hangszereknek is van születésnapjuk? Sőt, élettörténetük is – vagy népszerűvé válnak, vagy elnyeli őket a felejtés. Mozart idejében a klarinét volt újszülött hangszer, és ahhoz, hogy mára a komolyzene, a jazz, a cigányzenekarok vagy a klezmer meghatározó hangjává válhasson, a nagy bécsi zeneszerző közreműködése is kellett.
Persze a klarinétnak is voltak nagyszülei. Az ókorban is léteztek már olyan pásztorsípok, amelyek hasonló módon működtek: ahol bele kellett fújni a hangszer csövébe, ott egy kis nádlemez rezgett, így nyitotta-zárta a levegő útját. A középkor is ismert egy hasonló népi hangszert, de csak az 1600-as évek végén indult meg a továbbfejlesztése a klarinét ma ismert formája felé. Így derült ki, hogy egy csőbe nagyon sok hang férhet: az összes fúvós közül a klarinétnak van a legnagyobb hangterjedelme, majdnem négy oktávnyi magasságot-mélységet tud átfogni. A hangerejét finom árnyalatokban lehet változtatni, ráadásul a 19. században tökéletesített mechanikája igen fürge játékot tesz lehetővé. A megfújását nem nehéz megtanulni, de a billentyűrendszere kifejezetten bonyolult. A 70-80 cm hosszú, az alsó végén tölcséralakban kiszélesedő hangszernek általában 13 hangnyílása van. Közülük nyolcat a játékos az ujjaival fog be, a többit pedig billentyűk segítségével tudja nyitni-zárni.
Wolfgang Amadeus Mozart élete utolsó évében, 1791-ben komponálta az A-dúr klarinétversenyt, de akkor még nem is tudta, hogy klarinétversenyt komponál. Ugyanis basszetkürtre szánta eredetileg. A basszetkürt is a klarinét-hangszercsalád tagja, ma már nem nagyon ismerjük – ő a klarinét mély hangú, fura külsejű unokatesója. Mozart nagyon kedvelte a hangszer fátyolos hangszínét. Ráadásul pont az idő tájt komponálta a Varázsfuvolát is, és Sarastro csodálatos mély hangfekvése éppen az, amit a basszetkürt megszólaltat. De Anton Stadler zenész, a klarinét virtuóza rábeszélte Mozartot, hogy kísérletezzen inkább a klarinéttal. Akkor is, ha az A-dúr klarinétversenyt csak némi trükközéssel lehet eljátszani a basszetkürtnél magasabb hangfekvésű hangszeren.
Egy nagyzenekarban ma stabilan három klarinét játszik, kísérő és dallamhangszernek egyaránt kiváló. A klarinét bevonulását a zenetörténelembe nagyban segítette az, hogy egy rajongással övezett zeneszerző írt rá versenyművet. Az A-dúr klarinétverseny második, lassú tétele, a lírai Adaggio igazi „örökzöld klasszikus” – elringató, szimmetrikus felépítésű szépségét mindenki ismeri. A Ruben Brandt, a gyűjtőben viszont az élénk, dinamikus nyitó tétel, az Allegro egy részlete hangzik el.
Mozart – Clarinet Concerto in A major
Did you know that musical instruments have birthdays—and life stories, too? Some become beloved and indispensable, others fade into obscurity. In Mozart’s time, the clarinet was still a relatively new instrument. And for it to become such a defining voice in classical music, jazz, Romani ensembles, and klezmer, it needed a champion. Enter Wolfgang Amadeus Mozart.
The clarinet has ancient ancestors. Shepherds in antiquity played reed pipes that produced sound in much the same way: air blown through the mouthpiece would make a thin reed vibrate, opening and closing the flow of air. The Middle Ages had similar folk instruments, but it wasn’t until the late 1600s that development began on the instrument we know today. What emerged was remarkable: the clarinet has the widest range of all wind instruments—nearly four octaves. Its dynamic range is highly nuanced, and the improved keywork of the 19th century made it agile and expressive. It’s not hard to produce a sound on it, but the key system is notoriously complex. Typically about 70–80 cm long and flaring at the bottom, a clarinet has 13 tone holes—eight covered directly by the player’s fingers, the rest opened and closed by keys.
Mozart composed his Clarinet Concerto in A major in the final year of his life, 1791. But he didn’t originally write it for clarinet—it was intended for the basset horn, a lower-pitched and now rarely used cousin of the clarinet. Mozart loved its soft, veiled tone. Around the same time, he was also writing The Magic Flute, and Sarastro’s deep vocal register is very much in the range of the basset horn. But clarinet virtuoso Anton Stadler convinced Mozart to rework the piece for clarinet, even though parts of it lie slightly outside the clarinet’s range and require some clever fingering or adaptation.
Today, a standard symphony orchestra includes three clarinets. The instrument serves beautifully as both melody and accompaniment. Mozart’s passionate involvement was instrumental (pun intended) in establishing its place in the repertoire. The second movement of the A major Clarinet Concerto—the lyrical Adagio—has become a true classical evergreen, beloved for its gently rocking, symmetrical beauty.
In Ruben Brandt, Collector, however, we hear a passage from the vibrant, lively first movement, the Allegro. Its brightness, elegance, and dynamic forward motion are the perfect match for the film’s stylish rhythm and sharp narrative pulse—Mozart's clarinet, still singing strong more than 230 years later.
