Éljenek a mély hangú nők! A szopránok nagy magasságokba szárnyaló hangját szoktuk ünnepelni, pedig az altok és kontraaltok szívet dobogtató őserőt és érzelmi mélységet adnak a dalaiknak. Olivera Katarina hangját a "legmarkánsabb mediterrán hangként" emlegették az 1960-as években, és voltak, akik kételkedtek abban, hogy lehet-e valóban ennyire intenzíven énekelni, vagy pedig hangtechnikusok dolgozták meg a felvételeit.
Az 1940-ben született Olivera Katarina ismert színésznő volt Jugoszláviában/Szerbiában. Színésznőként a jugoszláv filmművészet első nagy, nemzetközi sikere, az 1967-es "Találkoztam boldog cigányokkal is" tette ismertté, ami után Brigitte Bardot francia színésznővel emlegették egy szinten. Katarina nemcsak filmszerepeket kapott a film cannes-i sikere után, de koncertmeghívásokat is. A párizsi Olympiában tartott egyik koncertje végén Salvador Dali lelkesedésében letérdelt előtte.
A világhírt a legkülönbözőbb nyelveken (japánul vagy indonézül is) felvett dalai hozták meg Katarina számára. Az akkori szokásnak megfelelően világslágerek feldolgozásait is énekelte, de cigánydalokat is bevont a repertoárjába, és a szerb népzene is éreztette a hatását a számain. A Ruben Brandt, a gyűjtőben felcsendülő Šu-Šu is a szerb folklór dallamkincséből merít.
Katarina, aki a 70-es években a jugoszláv tévécsatornák kedvelt előadója volt, a 80-as években még jobban a szerb népzene felé fordult, és így a nemzeti felhangok miatt a szocialista rezsim számára vállalhatatlanná vált. A betiltott énekesnő izolációban töltötte a következő éveit. Első visszatérése a nyilvánosság elé az volt, amikor részt vett Marina Abramović nagysikerű, Balkan Erotic Epic című videoperformanszában a New York-i Guggenheim Múzeumban. A performansz “A népem mély, élettelen álmot alszik” kezdetű, szerb nyelvű dala ma is meghallgatható az interneten.
Olivera Katarina
Long live deep-voiced women! While we often celebrate the soaring highs of sopranos, altos and contraltos bring a heart-thumping primal force and emotional depth to their songs. In the 1960s, Olivera Katarina’s voice was described as “the most striking Mediterranean sound,” and some even questioned whether it was possible to sing with such intensity—or whether her recordings were engineered by sound technicians.
Born in 1940, Olivera Katarina was a renowned actress in Yugoslavia/Serbia. She rose to fame through the international success of the 1967 Yugoslav film I Even Met Happy Gypsies, which earned her comparisons to Brigitte Bardot. After the film’s triumph at Cannes, Katarina not only secured more film roles but also began receiving concert invitations. At the end of one performance at Paris’s Olympia, none other than Salvador Dalí knelt before her in admiration.
Her international fame grew through songs recorded in a wide range of languages—even in Japanese and Indonesian. In line with the practice of the time, she performed covers of global hits, but her repertoire also included Romani songs and was deeply influenced by Serbian folk music. The song Šu-Šu, featured in Ruben Brandt, Collector, draws from the rich tradition of Serbian folklore.
Katarina, a favorite performer on Yugoslav television in the 1970s, leaned even more strongly into Serbian folk music in the 1980s. Because of its nationalistic undertones, this made her unacceptable to the socialist regime, and she was banned from public performance, spending the following years in isolation. Her first return to the public eye came through her participation in Marina Abramović’s acclaimed video performance Balkan Erotic Epic at the Guggenheim Museum in New York. In it, she performs a Serbian-language song that begins with the line, “My people sleep a deep, lifeless sleep”—a performance still available to watch online today.
